2019. november 18. hétfőJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Vasárnap a váradi ócskán: sícuccok és nárciszos bombonier

K.A. 2011. február 11. 17:01, utolsó frissítés: 17:28

Vajon vannak-e női manele szerzők? Ha igen, nem lehetnek sokan, mert ahány manelet hallottam az ócskapiacon, majd' mind arról szólt, hogy a nők többé-kevésbé kurvák. #b#[fotóriport]#/b#


Ez volt az egyik tanulsága a hétvégi nagyváradi ócskasor trippnek. A másik, hogy legyen bár a csontokba beszivárgó nyirkos hideg, latyak és pofamerevítő szél, az embereket nem ijeszti el attól, hogy kihozzák a felesleges motyókat és pár lej forgalmat realizáljanak belőlük.


Mert vasárnap délelőtt megtelik a Real parkolója – a Real mellett van tudniillik az ócska. Ha a másik, belváros felőli oldalról jössz be, kicsit olyan hangulattal indul, mintha egy Tarr Béla filmben lennél. A bejáratnál olcsó csokit árulnak egy nyolcvanas évekbeli, Wimbledon Club feliratú kék tenisztáskából. Balra kétségbeesett rikácsolás – ott van a hobbiállat részleg, a papagájok szegények ennyit tehetnek, ha már kihozták őket a pár fokba.

Kicsit beljebb a használt ruhák félelmetes hullámzása. Nagy levegőt veszek, és bemerészkedek, mint a Gyűrűk Ura hősei az elátkozott lelkek barlangjába. Itt vár rám a harmadik tanulság, ami az olcsó ruhakereskedő méltóságáról szól. Egy másfél méteres, kerek arcú néni 5 lejért árulja a blúzokat. Valaki kiválogat egy köbméternyit, és alkudni akar. A megbántott kereskedő mintha kétméteresre nőne, és elmagyarázza: vagy megadja az árát, ami 5 lej darabonként, mert ennél olcsóbban még a római pápának sem adja, vagy visszateszi az egészet a helyére. A vásárló kicsit puffog, pár darabot visszatesz, majd megadja az árát. Kicsit odébb egy csecsebecse-kereskedőt frocliznak barátságosan a barátai, tudniillik ez pofátlanul lenyúlt egy vevőt, többszörösét kaszálta be egy értéktelen váza világpiaci árának.





Amiből a legtöbb van, az a sícucc és a téligumi. És persze sok a külföldi másodkézi lom is. De numizmatika bevásárlásra is van alkalom, két árus egy német nyelvű katalógus alapján dönt el egy mindkettőjük számára szórakoztató szakmai kérdést. Egy helyen nagy köteg régi képeslap. Rávetem magam, semmi delejes, és drágának is találom az 5-15 lejes árat. De találok két marék legót 4 lejért, egy gyerekkönyvet 3 lejért, és majdnem megveszek egy nárciszos réz bomboniert 80 ron-ért, de elmúlik a lelkesedésem, mert eszmélek, nem régi, hanem új, és elég hozzávetőleges a minősége is.

Menni kéne már. Azon gondolkodom, vállaljak-e be egy adag miccset. Mellette szól a szelíd, ráérős vasárnap délelőtti hangulat, csak ne lenne ennyire hideg. Irány valamelyik 20-25 percnyi sétára lévő belvárosi kávézda.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS