2017. május 25. csütörtökOrbán
15°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Magyar khedivefeleség a Nílusnál

Dunai Andrea 2011. február 05. 16:28, utolsó frissítés: 16:28

Szendrői-Török József gróf lánya, May Egyiptom első emberének lett a felesége, Djavidan Hanum néven. Az udvarban az osztrák-magyar monarchia számos kiválósága sürgölődött.


Miközben a családfő, a császári és királyi 10. vadászzászlóalj egykori önkéntese 1877-ben Kolozs megyei birtokán főispáni kötelezettségeit látta el, felesége a távoli Philadelphiában világra hozta közös leánygyermeküket, akinek a May nevet adta. A modern beállítottságú anya a csecsemőt nem kereszteltette meg, a vallásválasztást lányára bízta. A Zubeidána nevet viselő magyar grófkisasszony felnőtt korában felvette a mohamedán hitet Egyiptomban.

Női sorsok sorozat:

>> 1. A nő ábrázolása a két világháború közötti református sajtóban >>
>> 2. Nők változóban. Nőideál a 19. század közepén a sajtó és a tanácsadó irodalom tükrében >>
>> 3. Női visszaemlékezések az 1950-es évek kényszermunka-táboraira >>


Mostorodi palalotabelső

A titokban megrendezett esküvő után hitvese zarándokútra indult Mekkába. Feleségét a mostorodi palotában hagyta, melynek termeibe beáramlott a kertben nyíló rózsák illata. A szomszédos mecset keskeny tornyában a müezzin öblös hangján éppen imára szólította a hívőket. Zubeida vagy házas nevén Djavidan (perzsául: az Örök) Hanum ezen az estén 10 sejket hivatott magához, akik egész éjszaka egymást váltva imádkoztak a palota halljában. „Körbe álltak föl és a földre terített szőnyegre borultak le. A kupolában a kézzel kovácsolt vörösréz tartóra helyezett gyertyák a színes üvegburákon keresztül kísértetiesen világították be a termet. A következő nap megjelent a palotában az egyiptomi főmufti őméltósága,

s előtte hitnyilatkozatot tettem.

Amikor a khedive (…) visszatért a zarándoklatból, egy lefátyolozott nő fogadta a háremhölgyek termeiben (…)” –– írja Djavidan Hanum 1930-ban Berlinben megjelent Hárem című könyvében.

A férj: II. Abbas Hilmi (1905)

Az ifjú mohamedán asszony Szendrői Török József gróf lánya volt, akire már egyéves korában felfigyelt a közvélemény, mivel ő nyitotta meg az 1878-as párizsi világkiállítás amerikai pavilonját. A kicsi May anyja karján ült és Edison munkatársa, Puskás Tivadar helyezte ujjacskáját arra a gombra, amelynek érintésére az épületet körülívelő amerikai zászlók lobogni kezdtek. Három évvel később ugyanezen a helyszínen a nevelőapa Puskás megvalósította az első „helyszíni közvetítést” az opera és a vásár telefontermei között. Az akkor már világhírű feltaláló 1882-ben Londonban feleségül vette May időközben elvált édesanyját. Ekkor vette kezdetét May Szendrői-Török életében az utazások időszaka, szülei gyakorlatilag

mindenhova magukkal vitték, ahol új telefonvonalak és -központok jöttek létre.

„Látom magam előtt a bőröndhegyeket, (…)és látom a kétségbeesett szobalányokat, akik a hajukat tépték, mert nem tudták, hová lehet betömködni azt az ezer dolgot, amely egy elegáns nő modern életéhez szükségeltetett. Elkeseredettségükhöz én is hozzájárultam, merthogy nem akartam lemondani megannyi plüsskutyámról, amelyeknek mindnek neve volt.”

May Török – Djavidan Hanum

Józsefet, May fivérét a bécsi Teréziánumba íratták be, ahol a század utolsó évtizedében több uralkodóház sarja tanult: a perzsa sah és egy indiai maharadzsa fiai, valamint Abbas Hilmi herceg, az egyiptomi khedive alkirály) fia. A szálláshelyen az elitdiáknak egy egész emelet állt rendelkezésére, saját lakájai szolgálták ki, titkára intézte ügyes-bajos dolgait és egy török házi korrepetitor ellenőrizte leckéit. A tizenhárom éves May és a tizenhat éves Abbas Hilmi 1890-ben keringőzött egymással először.
„Egészen zavarba jött, udvarias szavakkal búcsúzott tőlem és beszállt a fogatba. Amikor a lovak szaporázni kezdték léptüket,

az egyiptomi herceg hátrafordult és varázslatos mosollyal rám nézett.

Ez az ember tetszik nekem, súgtam oda bátyámnak.”

Ezután tíz évig nem látták egymást. Abbas Hilmi 1892-ben félbeszakította tanulmányait, mert apja, Mehmed Tevlik pasa halálakor hazahívták Egyiptomba. May Szendrői-Török Puskás Tivadar halála után is látogatta a párizsi világkiállításokat. A századforduló híres rendezvényein felvonultak a világ előkelőségei, és így nem hiányzott II. Abbas Hilmi sem, aki immáron nyolcadik éve irányította Egyiptomot.

„Éppen a madelaine-i virágpiacról jöttem, mindkét karom teli volt rózsával, így léptem be a szállodába, ahol egy barátnőmmel akartam találkozni. Keresni kezdtem, de hirtelen megpillantottam a fiatal khedivét. Arca érettebb és komolyabb lett, s szürkéskék szeme úgy világított, mintha az egyiptomi nap sugárzott volna belőle. Zavaromban kiejtettem kezemből a rózsát, s ezen mindkettőnknek nevetni kellett.”

Néhány nap múlva megint elváltak és a khedivét különvonat vitte Triesztig. Útközben három levelet írt és postázott kedvesének Párizsba. A harmadikat ezekkel a sorokkal zárta: „Varázslóm, eljössz hozzám és boldogak leszünk.” A khedive még egyszer jelentkezett, ezúttal már Kairóból és arra kérte a grófkisasszonyt, utazzon Alexandriába, ahol egy pasa fogja várni.

Egyiptomba és vissza

Az Oszmán Birodalomhoz tartozó Egyiptomban ugyan papíron II. Abbas Hilmi számított az ország első emberének, ennek ellenére lépéseit lépten-nyomon egyeztetnie kellett a brit hatóságokkal, a Szuezi-csatorna első számú részvényeseivel, akiknek pozíciója megerősödött az 1898-as nevezetes fashodai konfliktus óta.

May Szendrői-Török olyan világba csöppent, amelyben első látásra talán nem is volt minden idegen számára. Érkezésekor az osztrák-magyar monarchia számos kiválósága sürgölődött az udvarban: Alois Negrelli, a Szuezi-csatorna főtervezője, Dr. Anton Ritter von Becker orvos, Dr. Alexander Reyer-Bey sebészprofesszor, a khedive kezelőorvosa, és Karl von Slatin pasa, aki az Egyiptomhoz tartozó Szudán főinspektora volt. Julius Franz és Max Herz építészek az első kairói iszlám múzeumot vezették, Eduard Matasek bécsi Jugendstilben építette meg Kairóban a „Shaor Hashamaim“ szefárd zsinagógát, Dezséri Bachó István pedig egy időben udvari karnagyként működött, míg Abbas Hilmi egykori osztálytársa, Árvay Kelemen a tanácsadó és a krónikás posztját töltötte be. Rajtuk kívül az udvari gyógyszertárvezető, valamint több pék is Ferenc József birodalmából került Keletre. 1911-ben A nő és a társadalom Budapesten megjelenő havilap pedig hírül adta, hogy a kairói Abbas kórház fogászati osztályának vezetőjévé Henriette Hornik asszonyt nevezték ki.

May Török, mint khedivefeleség
A grófkisasszonyt Alexandriában a félmagyar és osztrák Friedrich Edler von Thurneyssen, az egyiptomi hadsereg tábornoka és a khedive megbízható kultúrdiplomatája fogadta. A szomszédos pályaudvarról indult a különvonat, amelyet Abbas Hilmi vezetett és vitte Szendrői-Török grófkisasszonyt a montazahi kastélyba, ahol

a khedive anyjának tudta nélkül még aznap egybekelt a szerelmespár.

Férjének ekkor már négy gyermeke volt, és ugyan külön élt nejétől, a krími származású Ikbal Hanemtől, de nem vált el tőle. A sharia azonban így is hivatalosnak minősítette az új frigyet. Mindettől függetlenül 1910-ben a boszporuszi Tschibukliban Shawki Bey Al Shaker és a főmufti jelenlétében rendeztek egy hivatalos szertartásos esküvőt is. Djavidan Hanum, a feleség legkésőbb ekkor a magyar jog értelmében elveszítette magyar állampolgárságát és automatikusan török honpolgár lett.

A khedivefelség, ha nem kísérte éppen férjét európai útjaira, hivatalos találkozókra vagy gyógykezelésekre, többek között a budapesti Teréz körúton praktizáló Dr. Szerb Zsigmond gyomorspecialistához, a Kairó melletti mostorodi palotában élt, amelyet férje Menasce Félix bárótól, az Egyiptomban elő magyar bankártól vásárolt 45 ezer egyiptomi fontért. Ez az uradalom lett Djavidan Hanum saját ízlése szerint berendezett otthona.

Djavidan Hanum a mostorodi kastélyban

Arabul tanult, európai könyveket hozatott magának, zongorázott, kertészkedett, háziállatokat tartott és fogadta látogatóit. Egyiptomi évei alatt anyját többször vendégül látta és egyszer Rudolf trónörökös lánya, Erzsébet Mária főhercegnő is megfordult nála.

A jelek szerint az egyiptomi feleség

sohasem illeszkedett be a férfiközpontú világba,

s amikor tudott, a maga módján fel is lázadt ellene. Ilyenkor férfiruhába öltözött, tarbust húzott a fejére és férje dolgozószobájában a lyukakkal tarkított függöny mögül figyelte a tárgyalásokat, hogy egy idő után tanácsaival állhasson elő. E tekintetben a férj és feleség között kölcsönös volt a megbecsülés, Djavidan Hanum szavának súlya volt.

1912-ben éppen Bécsben tartózkodott, amikor férje megsürgönyözte neki a balkáni háború kitörését és haza szólította. Az eleddig a Portához tartozó Albániában, Macedóniában, Ruméliában és Trákiában rekedt sok török menekültet és sérültet szakavatott, vagy legalábbis lelkiismeretes ápolóknak kellett ellátnia.

Djavidan Hanum Bécsben (1915)


Djavidan Hanum útnak indult.

A khedive saját jachtját bocsátotta a nővérsereg rendelkezésre, hogy átkeljenek a macedón Kavalla-ba, és annyi menekültet hozzanak Egyiptomba, amennyit csak tudnak. A kapitány parancsba kapta, hogy vallástól és származástól függetlenül mindenkit engedjen föl a fedélzetre. Djavidan Hanum és segítői az akció során 2000 embert mentettek meg. Talán ez volt utolsó jótéteménye Egyiptomban.

Miért vált szét Djavidan Hanum és II. Abbas Hilmi? Ezügyben sok a találgatás. A feleséget egy hírneves karói hipnotizőrrel hozták össze, a férjet egy fiatal francia táncosnővel. Tény, hogy Djavidan Hanum 1913 elején már a karintiai Villachban élt, kedvenc szolgálónője, Hermine pedig néhány hónappal később érkezett ugyanoda ruhatárastul. Abbas Hilmi júliusban látogatott Ausztriába, egyes állítások szerint, hogy visszacsalogassa feleségét hazájába, illetőleg,

hogy megbeszélje vele a válás részleteit.

Az augusztusban postára adott arab nyelvű házasságfelbontó levél az utóbbi verziót támasztja alá. Igaz, a khedive ebben nejét „Gavidan bint Abdallah”-nak, azaz Abdallah lányának nevezi, helyt adva annak a tézisnek, amely szerint azért épített be hibát a szövegbe, mert nem is kívánt hivatalosan elválni.

II. Abbas Hilmi magánéleti válsága egybeesett a politika krízisével. 1914 nyarán – meglepő az időbeli egyezés a szarajevói merénylettel - Konstantinápolyban egy egyiptomi diák öt pisztolylövéssel megsebesítette az alkirályt. Néhány héttel később Anglia hadiállapotot hirdetett Egyiptomban, és a fáraók volt országának nevében is hadat üzent Németországnak. Abbas Hilmi Törökországból próbálta visszaállítani a status quo-t, jóllehet próbálkozásai kudarcba fulladtak. 1914 decemberében az angolok leváltották és nagybátyját tették meg egyiptomi szultánná.

II. Abbas Hilmi emigrációba kényszerült.

Mivel annak idején Bécsben tanult és állítólag osztrák akcentussal beszélte a német nyelvet, eleinte gyakran fordult meg a császárvárosban. A Sacher szállóban élő Szemere Miklós gróf, író és politikus vette védőszárnya alá és a visszaemlékezések tanúsága szerint nem találkozott elvált feleségével, akiből időközben üzletasszony lett. A Tegetthoffstraße-n megnyitott „Hanum” szépségszalonjában saját receptúrája alapján készült krémeket és parfümöket árult. A záróra után Robert Musil és Otto Kaus írók, valamint I. Ferdinánd bolgár fejedelem társaságát kereste, s zongoraórákat vett Eugen d`Albert muzsikusnál. Az első világháborút itt vészelte át, nem politizált, és azt tervezte, hogy mihamarabb átteszi székhelyét Berlinbe.

Költözések és művészet

A Weimari Köztársaság pezsgő kulturális élete megannyi ihlettel gazdagította a volt egyiptomi uralkodóasszonyt, amit ő saját szellemi munkájában kamatoztatott: Drezdában zeneművet mutattak be tőle, a berlini rövidhullámú rádióadó pedig hangjátékait sugározta. Irodalmi csúcspontjára 1930-ban érkezett el, amikor a Kulturpolitik kiadónál megjelent a Harem című könyve. A recenzensek „emancipált európai asszonyként” a „Kelet kiváló ismerőjeként” , a „lélek és a szív grande dame-jaként” emlegették. Az ünnepélyes könyvbemutatóra a nevezetes „Salon von 1908”-ban került sor, amelynek Alfred Döblin és Thomas Mann is kuratóriumi tagjai voltak. A debütált írónő amúgy is előkelő körökben forgott: Gerhard Hauptmann író stilisztikai tanácsokkal látta el, Max Rabes portrét festett róla, Milly Steger pedig arcát szoborban formázta meg.

Max Rabes portréja (20-as évek Berlin)

Dr. Klaus Rottenbacher, Djavidan Hanum hagyatékgondozója szerint a náci hatalom előtörése késztette a volt khedivefeleséget arra, hogy 1938-ban élettársával, az Oroszországból menekült egykori fehérgárdistával, Simon von Kulatschkov-val Bécsbe települjön. Az időpontot mindazonáltal szerencsétlenül választotta ki, a költözésre éppen az Anschluss-t követő hónapban került sor.

Djavidan Hanum itt is szabadfoglalkozású íróként teremtett egzisztenciát magának,

s a „Gülzar der Rosengarten” című novellagyűjteményét 1942-ben adták ki. Mivel honoráriumai csak időszakosak voltak, a Genfben bankárként letelepedett Abbas Hilmi szerény támogatását is igénybe vette, akivel a fennmaradt levelek tanúsága szerint Lichtensteinben vagy Voralbergerben többször is találkozni próbált. A összejövetelre végül az ex-khedive 1944-ben bekövetkezett halála miatt soha nem került sor.

A zsurnaliszták 1951 márciusában figyeltek ismét fel Djavidan Hanumra, aki Párizsban járva a nyílt utcán elájult és kórházba szállították. Az orvosok

lelki problémák okozta rosszullétet diagnosztizáltak.

Djavidan Hanum időközben felvette az osztrák állampolgárságot (miután az egyiptomit többszöri próbálkozása ellenére sem kapta meg), kiköltözött a családi tulajdonban lévő steiermarki kastélyból, ahol bécsi és innsbrucki évei után lakott, és egy váratlanul kezébe pottyant örökségből kétszobás lakást vásárolt magának Grazban. Ekkor kezdett festeni.

Djavidan Hanum grazi otthonában (1964)


Djavidan Hanum és Guido Orlando (Párizs, 1951)

A kézügyességéről már korábban híres asszony most élénk színvilágával és kép fantáziájával hívta el magára az értők figyelmét. Különösen zománcfestészete lett népszerű. Az amszterdami bemutatkozás után 1959-ben a grazi Joanneum múzeumban állították ki az egyiptomi világot és a háremet ábrázoló képeit, amelyeket az eladott festmények számából ítélve a közönség igen jól fogadott. A művésznő, eredeti muzulmán nevén, Zubeida Djavidan-ként lett festő.

Djavidan Hanum élete végéig megtartotta vitalitását,

humorát és optimizmusát. 1968 augusztus 8-án élettársa, Simon von Kulatschkov és a Karl-Franzens-Egyetem muzulmán diákjai temetették el Grazban. Sírjába magával vitte a világ legkisebb, 26 x 20 milliméteres Koránját,
amelyet még a századfordulón hitvesétől, II. Abbas Hilmitől kapott ajándékba.

Válogatás festményeiből:


A Varázserdő (zsírkréta, 52x63 cm)


Chang istennő (zsírkréta, 100x72 cm)


Köszönet (olaj, 70x30 cm)


Oázis (49x31 cm)



(A képanyag és a fontos életrajzi adatok rendelkezésre bocsátásért Dr. Klaus Rottenbachert köszönet illeti meg.)

A történelem rovat anyagai




ÉletmódRSS