2019. november 18. hétfőJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A nők a szegényekről, a férfiak a gazdagokról szóló híreket olvassák szívesebben

2011. január 05. 16:01, utolsó frissítés: 2011. január 06. 13:51

A rossz hangulat vagy a jókedv is befolyásolja, milyen címekre kattintunk inkább – derül ki a Sapientia kutatóinak felméréséből.


Miért olvassuk szívesen a negatív híreket, miért "örvendünk" a nálunk magasabb vagy éppen alacsonyabb társadalmi kategóriába tartozó emberek "kárán"? Kihez hasonlítjuk inkább magunkat, és ez hogyan nyilvánul meg a hírolvasási preferenciáinkban?

Kósa István, Ambrus Zoltán és Zsigmond Csilla, a Sapientia-EMTE kutatói online címhírek/headline-ok kiválasztása révén mérték a társas összehasonlítás irányát: nagyon szegény és nagyon gazdag csoportokról fogalmaztak meg 12 címhírt, a kutatásban részt vevő alanyoknak ebből kellett kiválasztaniuk azt a négyet, amelyről többet olvasnának. A kutatás eredményeit a Román Szociológiai Társaság december 2-4. között megtartott, első nemzetközi konferenciáján mutatták be a szociálpszichológia szekcióban.

A kísérleti alanyok, 161 egyetemista egy szociálpszichológiai laboratóriumi kísérlet során négy csoportba sorolva 12 címhír (headline) közül 4 olyat kellett hogy kiválasszanak, amikről szívesen olvasnának többet. Ezt követően egy önbizalom-tesztet töltöttek ki. Kiderült,


az önbizalom nem befolyásolja



a társas összehasonlítás irányát, azaz azt, hogy kikhez hasonlítják magukat szignifikánsan gyakrabban: inkább a nagyon szegényekhez vagy a nagyon gazdagokhoz. Feltehetően ez az eredmény annak köszönhető, hogy a 161 egyetemi hallgató közé mindössze négy alacsony önbizalmú hallgató került be – vonták le a következtetést a kutatók.

Az alanyok 42,2%-a férfi, 57,8%-a nő volt. Érdekesség, hogy míg a nők szignifikánsan gyakrabban választottak a náluk sokkal rosszabb helyzetben lévőkről híreket, addig a férfiak a nagyon gazdagokról tudósító híreket részesítették előnyben. A férfiak viszont a luxuskörülmények között élőkről tudósító negatív híreket preferálták.

Szegénység-reprezentáció: brüsszeli betlehem
<br />
Fotók: BDTSzegénység-reprezentáció: brüsszeli betlehem
Fotók: BDT


Az alanyok azáltal, hogy milyen híreket választottak ki, tulajdonképpen az összehasonlítás irányát (felfelé, ill. lefelé hasonlítás) árulták el. Egy címhírre kattintás nem azt fejezi ki, hogy konstatálta a hírolvasó magáról, melyik csoportba tartozik, hanem azt, hogy kivel/kikkel hasonlítja, méri össze magát szignifikánsan többször – magyarázta kérdésünkre Kósa István docens.


De mi is a társas összehasonlítás?

Szűk értelemben véve: saját magunkhoz viszonyítva gondolkodunk egy vagy több emberről. Leon Festinger klasszikus definíciója szerint összehasonlítjuk magunk képességeit, véleményét más ember vagy emberek képességeivel és/vagy véleményével.

Nemcsak a képességek és vélemények esetében vizsgálták a társas összehasonlítást, hanem állapotok tekintetében is. Kikkel várakoznak szívesebben a betegek az orvosnál? A hozzájuk hasonló helyzetben lévőkkel – ezt találta Kulik és Mahler. Nyilván: mielőtt döntöttek, hogy kivel várakoznak szívesebben, összehasonlították saját helyzetüket a másokéval. Összességében viszont úgy tűnik, hogy nem a hasonlóság, hanem az információ az, ami motiválja az affiliációs preferenciáikat. A helyzet veszélyessége miatt szeretnénk minél több információt megtudni a kompetens embertől. A betegek, pl. akik bypass műtétre várnak, inkább vannak együtt olyan személyekkel, akik átestek a műtéten, mint azokkal, akik még nem.

Mi az oka annak, hogy összehasonlítjuk magunkat másokkal, azaz mi a motivációnk? Erre többféle választ adtak, de a kérdés semmiképp sem véglegesen tisztázott. Wills (1981) szerint azért hasonlítjuk magunkat nálunk rosszabb, kevésbé szerencsés helyzetben lévőkhöz (ez a lefelé hasonlítás),


hogy növeljük szubjektív jóllétünket.

Az alacsony önértékelésűek szívesebben hasonlítják magukat náluk szerencsétlenebbekhez: jólesik nekik arról tudomást szerezni, hogy ők szerencsésebbek, mint azok, akikhez hasonlítják magukat. Például Taylor kutatásában mellrákos betegek szívesebben hasonlították magukat az interjúk során náluk betegebbekhez (lefele hasonlítás ez is). Gibbons szerint ez feltehetően segít csökkenteni a negatív érzéseket.

Állófogadás mint luxusreprezentációÁllófogadás mint luxusreprezentáció


Azért hasonlít valaki lefelé, azaz nála rosszabb helyzetűekhez – állítja Petru Iluț (2009) -, hogy felnagyíthassa énjét (énnagyobítási szükséglet). Elvileg bármilyen dimenzióban megtörténhet tehát ez az összehasonlítás: anyagi helyzet, egészségi állapot, szakmai státusz, képességek, vélemények, vonzóság stb.

Wood (1989) kutatásai nyomán állítja, mikor stresszhelyzetben olyanokkal hasonlítjuk össze magunkat, akik jobban teljesítenek nálunk, akkor vagy azért hasonlítunk, hogy meggyőződjünk önértékelésünk pontosságáról, vagy (és ez a valószínűbb) azért, hogy fejlesszük magunkat (a sikeresebb problémamegoldó jó modellt nyújt). Tehát nem azonosulunk valakivel vagy valakikkel, hanem összehasonlítjuk magunkat vele/velük:


„milyen jó, hogy nekem van autóm, neki pedig nincs mit ennie”.

Lockwood (2002) kutatási eredményei azt mutatják, amikor nem tudjuk elképzelni, hogy olyan rossz helyzetbe kerüljünk, mint akihez hasonlítjuk magunk, akkor gyakrabban hasonlítunk lefelé. (Szívesebben olvasunk a szegényekről, mert nem merül fel, hogy mi is hozzájuk hasonló helyzetbe kerüljünk.) A Sapientia kutatói ezt a tézist tesztelték, ugyanakkor a korábbi kutatási gyakorlattal ellentétben az összehasonlításkor az alanyoknak nem képességekre, hanem elsősorban a csoport anyagi helyzetére kellett fókuszálniuk.

„Sikerült árnyalni Lockwood eredményeit, hiszen ő nem tett különbséget nők és férfiak tekintetében. Mi viszont bizonyítottuk, hogy a nők a szegényekről, a férfiak viszont a gazdagokról szóló negatív híreket választották gyakrabban, tehát a nők lefelé hasonlítottak szignifikánsan többször, a férfiak ugyan felfelé, de a gazdagokról szóló rossz/negatív híreket preferálták” – közölte kérdésünkre Kósa.

Ez azt jelenti, a nők inkább azonosulnak a szegényekkel, inkább el tudják képzelni, hogy hasonló helyzetbe kerülhetnek,


nagyobb bennük az empátia az elnyomottak iránt?

„Nem állíthatunk semmit sem az empátiáról, hiszen mi azt nem mértük. Több magyarázat is lehetséges az eredményeinkre. Valószínű, hogy a Lockwood-féle tézis csak nőkre érvényes. De az is elképzelhető, hogy az önértékelés növelése motiválja a nőket, hogy lefelé hasonlítsanak, amit a szegényekről szóló hírek szignifikánsan gyakoribb kiválasztásával mértünk” – magyarázta Kósa.

Az alanyok első csoportja a szegényekről pozitív, a gazdagokról viszont negatív híreket kapott; a második csoport a szegényekről szóló negatív, a gazdagokról szóló pozitív címekből válogathatott; a harmadik csoport a szegényekről és gazdagokról is csak pozitív, a negyedik pedig mindkét kategóriáról csak negatív hírcímeket kapott.



A legerősebb, szignifikáns lefelé hasonításra abban a csoportban került sor, ahol mind a nagyon szegényekről szóló, mind a nagyon gazdagokról tudósító címhírek pozitívak voltak: ott választották ki a legtöbb hírt a szegényekről. Az alanyok legkevésbé akkor választották a rossz társadalmi körülmények között élőkről szóló híreket, amikor a róluk szóló hírek pozitívak, a nagyon jó anyagi helyzetben lévőkről tudósító címhírek viszont negatívak voltak.

Úgy tűnik, hogy olyan információkat keresnek ez utóbbi esetben a hírolvasók, amelyek igazolják, “ők, a gazdagok sem boldogabbak” – magyarázta Kósa.

Belvárosi kirakatBelvárosi kirakat


Koldus a művészeti kiadványok boltja előttKoldus a művészeti kiadványok boltja előtt


A kutatók rákérdeztek a résztvevők hangulatára is, és azt találták, hogy a pillanatnyi rossz hangulatban lévők lefele hasonlítottak (a nagyon szegényekről szóló híreket preferálták), a jókedvűek pedig a luxuskörülmények között élőkről választottak szignifikánsan több hírt. Ez ellentétben áll Wheeler és Miyake (1992) kutatási eredményével, aminek az lehet a magyarázata, hogy a Sapientia kutatói alanyaikat az egészséges populációból toborozták, szemben a többi kutatással, amelyek beteg és stresszelt egyénekkel dolgoztak.

Feltételezhető, hogy az egészséges és nem stresszelt alanyok, amikor jókedvűek, több érdeklődést tanúsítanak a gazdagok iránt, de – és ez egybecsenghet a fentebbi „ők sem boldogabbak!”-hipotézissel – elsősorban az ő balszerencséjük, pillanatnyi sikertelenségük jelent vonzó információt a hírolvasó számára – magyarázta a kutató.

A kutatók nem találtak szignifikáns összefüggést a hírpreferencia és az alanyok anyagi helyzete között. Ez betudható annak, hogy a kísérleti csoportok meglehetősen homogének voltak ebben a tekintetben: sem nagyon gazdag, sem pedig nagyon szegény nem volt köztük.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS