2018. október 15. hétfőTeréz
20°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Böjte Csaba válaszol

kérdeztek a Disputázók 2003. január 31. 13:28, utolsó frissítés: 12:12

A dévai ferences rendi szerzetes a gyermekotthon mûködtetésérõl, a gyermekek szeretetérõl, és arról, hogy milyen nagyszerû kaland kereszténynek lenni.





belekotyogo

Segítik-e munkáját (jó értelemben) a politikusok? Tervezi-e igénybe venni segítségüket, akár állami pénzalapok vagy egyéb eszközök kilobbizására?

Igen, segítettek, és segítenek, csak mindig nagyon konkrét dolgot kell kérni tõlük. Pl. van a 34. Törvény, amely alapján a bukaresti munkaügyi minisztériumtól lehet kérni havi 600.000 lejt egy gondozottra. Úgy érzem, hogy a képviselõnk, Winkler Gyula támogatása nélkül a bürokrácia hínárjaiban elmerültünk volna. Így kapunk, politikusainknak is hála, Bukaresttõl havi közel százmilliót.



A román gyermekvédelmi törvény szerint lehetséges-e az állami gyermekvédelmi feladatok átvállalása esetén költségvetési támogatást igényelni?

1998-tól lehet Romániában magán gyermekvédelmi központot létrehozni, mi is azóta legálisan mûködünk. Évente meg kell újítani a mûködési engedélyt, s ennek fejében a havi 500.000 lejt kapunk. Komoly papírmunkát igényel, de lehet csinálni.

Társadalmunkban a többség számára láthatatlanul, de jelen vannak a (fizikai vagy értelmi) sérült emberek, gyermekek is. Találkozott-e ilyen gyermekekkel, mit tud tenni értük?

Sajnos nagyon sokféle módon sérülhet egy gyermek, önbizalmában, hitében, fizikai, lelki, szellemi integritásában. Az egyszerûbb eseteket felvállaljuk, de a súlyosabb eseteket sajnos nem tudjuk vállalni. Ott vannak a HIV pozitív esetek, a fogyatékosok, akik számára speciális intézmények kellenének, mi sajnos nem rendelkezünk szakember gárdával, tapasztalattal.

Tapasztalata szerint mi a sorsa ezeknek a gyermekeknek? Tud-e olyan kezdeményezésrõl, amely számukra biztosítana szervezett keretet az emberhez méltó élethez?

Román állami intézetekbe kerülnek, vagy a szülõk, rokonok kínlódnak velük. Aki nem bírja, az meghal. Kolozsváron van egy vakok intézete, Székelyudvarhelyen van egy szép kezdeményezés, sajnos más magyar ilyen jellegû kezdeményezésrõl nem tudok.


erdeklodo

Kedves Csaba atya!

Ön ferences szerzetes (legalábbis gondolom, hogy a bevezetõben említett "dévai Szent Ferenc rend" ezt jelenti). Ezzel kapcsolatban szeretnék feltenni néhány kérdést:

Mit jelent az Ön számára az, hogy ehhez a rendhez tartozik? Pontosabban: anyagiakban támogatja a rendje az Ön kezdeményezését, munkáját? Dévával kapcsolatban általában az Ön nevét szoktuk hallani: rendtársai, akik Erdélyben elég szép számban vannak, mennyire vesznek részt ebben a tevékenységben? Lelkiekben milyen támogatást jelent Önnek Szent Ferenc öröksége?


Szent Ferenc magát és társait kisebb testvéreknek nevezte. A történelem folyamán Erdélyben a Ferencesek mindig kisebb testvérei akartak lenni a népnek. Én is szeretnék a legkisebbeknek a kisebb testvére lenni, úgy érzem, hogy az utcára került gyermekek a társadalmunk legkisebbjei, ferences világnézetembõl fakad a munkám, ez határozza meg a gyerekekkel, kollégákkal való viszonyomat.

Hogy érzi, az hogy Ön egy rend, egy közösség tagja segíti az Ön munkáját, vagy esetleg inkább korlátozza, fékezi? Ha segíti, akkor miben nyilvánul ez meg? Ha akadályozza, akkor mit tud tenni ennek kiküszöbölésére?

Istennek hála jó a testvéreimmel a viszony, úgy érzem, hogy mögöttem állnak. Szerintem Csíksomlyót vezetni, vagy Kolozsváron, Máriaradnán helyt állni szintén nagyon fontos, még akkor is, ha nem olyan látványos mind egy gyermekotthont szervezni. Eddig nem kértem olyasmit, amiben ne segítettek volna örömmel a ferences testvéreim. Déván négyen vagyunk, sajnos nekem van a legnagyobb szám, így én kerülök elõtérbe. Nem érzem magamat magányos partizánnak, persze az lenne jó, ha nem 53 ferences szerzetes lenne Erdélyben, hanem ennél sokkal több. Rendünk 50 évig a kommunista rendszer által hidegre volt téve, sajnos a fiatalabb és az idõsebb generáció között kb. 40 a körkülönbség.

Szerzetesként, ami a hétköznapi felfogás szerint elhúzódó, imádságos életet jelent, hogyan tudja ezt a munkát végezni? Vagy másképpen munkája közben, hogy tud szerzetes lenni?

Jézus Krisztus után, Szent Ferenc a példaképem, õk nem a helyben ülésrõl voltak nevezetesek, én is Istent, s a kicsinyeket szeretve járom a dél-erdélyi szórványt, teszem, amit Isten, józan székely eszem által diktál.

A gyerekek számára jelent-e valamit az, hogy Ön szerzetes? Vagy ezt õk esetleg még nem is értik?

Csaba testvérnek, vagy Csaba atyának szólítanak a gyerekek, és ezt õszintén teszik. Gondolom, ha engem testvérüknek, atyjuknak éreznek akkor nincs nagy baj, akkor a lényeget megértették. Nekünk nem a múlt század szerzetesi eszményeit kell felszínre hozzuk, hanem azt kell tegyük, amit Jézus, Szent Ferenc, Szent Ignác ma tenne. A táncban a mozgás az öröm a fontos, s nem az, hogy ilyen vagy olyan lépéseket betartsunk, a ferencességben a legkisebbek iránti szolgáló szeretet a fontos, s az, hogy ezt Istennel vidám lélekkel tegyük. Szerintem jó buli szerzetesnek lenni, Istennek társa, embereknek testvére lenni. Én örömömet lelem az életemben. Arra tettem fogadalmat, hogy minden erõmmel szeretek, s szolgálom az Eget és a földet.

A nagyobb, vagy esetleg akár a kisebb gyerekek között mutatkozik érdeklõdés Szent Ferenc iránt? Itt nem pusztán a jövendõ szerzetesek szempontjából értem ezt (habár az is egy érdekes kérdés lehet), hanem azon szellemiség iránt, amely oly sokat jelent(ett?) az egyház, s tulajdonképpen az egész kultúra számára. Sikerül ebbõl valamit átadnia a gyerekek számára?

A gyermekeknek én is, munkatársaim is felkínáljuk mindazt, mi érték, fény, õk döntenek, hogy ebbõl mit, menyit fogadnak be, tesznek magukévá. Úgy érzem, hogy gyermekeink a fényre, az értékre fogékonyak, nyitottak. Tíz éve, hogy beindult az intézet, hiszem, hogy nem bóvlit, bazári holmit kínálok fel nekik, úgy tapasztaltam, hogy nagyon sok gyerek örömmel nyitott a ferences vidám, életigenlõ, értékorientált világnézetünkre. Hogy lesz-e valaki közülük szerzetes, azt nem tudom, tudatoson vállalni az áldozatot nem nagyon divatos ma.

Mi az az értéksorrend, amelyet a gyerekekbe próbál elültetni, vagy amit Ön fontosnak tart? Kérem, soroljon fel -- fontossági sorrend szerint -- legalább ötöt.

Hit, remény, szeretet biztos, hogy nyerõ erények, már a Kõmûves Kelemen rock-operában azt hallottuk, hogy: "Hit nélkül nem lehet sem élni, sem alkotni nem lehet." S mondanák két sajátságos székely erényt is, a vidám minden zsákutcából kitaláló optimizmust. Én hiszem, hogy Isten örömében teremtett minket, szeretem ezt a világot, ha rámosolygok az emberekre õk, még a hatóság is általában visszamosolyog, s remélem, hogy az, aki hajam szálát is számon tartja, tudja, hogy mit csinál, hogy merre, hova vezet.


arvacska

Halló, Csaba!

Még jó, hogy vannak ilyen emberek, mint te, és mint Teréz anya stb. Sokan lehurrognak, sokan agyondicsérnek gondolom, te csak folytasd, és ha vannak pillanatok mikor minden "fekete", gondolj arra, hogy mivel is van bajod...ahogy mondod az emberi sötétséggel, tanulatlansággal. Teréz anya is csodálkozott Kalkuttában, mikor meglátta, hogy a jó Isten csemetei ott esznek, ahova csinálnak. Én személyesen örvendek, hogy te felkaroltad a legkisebbeket...tehetnek õk arról, hogy szüleik nagyszüleiket követve alkohol befolyása alatt gyereket - gyerekre csinálnak, egyáltalán nem gondolva arra, hogy mi lesz velük? Sokszor kiesik a könny a szemembõl, mikor a világ minden tájáról mutatják a szerencsétlen gyerekeket...ki a felelõs értük? Szüleik mondom én, a társadalom mondja más, a társadalmat a családok alkotják, pofázok. Nyugaton egyre kevesebb a gyerek...miért? mert minden normális szülõ a legjobbat akarja gyereke számára, s ha kettõ van könnyebb õket elindítani az élet útján. Sok szót el lehetne itt fecsérelni, de fontosabb a munka. Így hát további jó munkát neked és türelmet felvilágosító munkád iránt, mert biza fontos megtanulni ebben az életben, hogy ott ahol eszünk oda nem k....k.


Világnézetünk a felelõs.

Én hiszem, hogy minden gyereket az Isten teremtett, minden gyerek egy csoda, egy mûalkotás. Bárki kiásna egy Rembrandt képet a piszokból. A legnagyobb érték a földön az élet, a halhatatlan lelkû ember. Õt szolgálni, kézen fogva vezetni, segíteni, hogy kibontakozzon a legszentebb feladat. Hiszem, hogy Isten tovább akarja teremteni a világot velünk és általunk. Partnere lehetek az Élet Urának, ki a teremtés hajnalán azt mondta, hogy legyen és lett, és aki a csillagos égig akarja vezetni a gyermekeit. Csodálatos kaland Istennel tovább teremteni a világot. Én hiszem, hogy minden kérdésre van Istennek olyan válasza, mely mindenkit kielégít, boldoggá tesz, még itt a Trianon utáni Erdélyben is.


Gejza

Igaz, hogy Szovátán is létesíteni kíván egy árvaházat?
Mik a további tervei?


Ha valaki bemegy egy mocskos, büdös lakásban három dolgot csinálhat:
1. Leülhet sírni, és beletörõdik, hozzászokik a helyzethez.
2. Hátat fordít mindennek, és örökre elmegy.
3. Nekiáll, és kitartó munkával kitakarítja, széppé teszi a házat.

Erdély az én házam, nem akarok elmenni, de mocsokban, bûzben sem akarok élni, gyere, álljunk neki és takarítsuk ki, volt ez a föld tündérkert is. Az elsõ dolog összeszedni az értékeket, a jövõt, a gyermekeket, mindenütt ahol szükség van, kell gyermekvédelmi központokat létrehozni. Úgy gondoljuk, hogy Szovátán õsztõl beindítunk egy ilyen központot, ha sikerül. A cél a tündérkert, melyben otthon érezheti magát mindenki, kit a jószerencséje ide hozott. Nem csak gyermekvédelmi központokra van szükség Erdélyben.


atlantikus

Állítólag a nagy ördögi kísértés abból áll, hogy próbálta, próbálja rávenni az embert, alkosson egy olyan világot amelyben nincs szükség Istenre.
Lát-e reményt abban, hogy nem csak a kiválasztottak egyénileg, hanem a társadalom egész struktúrájában újból "Isten függõ" lesz?


Vagy az lesz vagy elpusztul. Jézus Krisztus az egyetlen út, az egyetlen igazság, s az egyetlen élet, ezt jobban hiszem, mind azt, hogy most tél van. Lehet, hogy Isten mai hírnökei, inkább nosztalgiázgatnak, s nem az Evangéliumot élik, hirdetik, s ezért nagyon sokan nehezen találnak az Élet Úrára.

Amennyiben a válasz igen, kérdem én (50 %-ban magát eltartó, az életbe bele - bele fáradó, vagy már egészen belefáradt 22 éves) mi történt a hátunk mögött hagyott több ezer évvel, hol van a hatalmas Isten?

Én kb. akkora voltam mind te, és kértem Istentõl egy akkora házat, melyben mindenki, ki arra jár, otthonra találhat. Eddig senkit nem kellett elküldenem, nálunk mindenki otthonra, szállásra, vacsorára, s talán ha igényli még egy jó pohár borra is találhat. Naponta közel ötszáz embernek, gyermeknek adunk ebédet. Én eddig nem kértem olyant az Istentõl, amit ne adott volna meg. Próbáld meg te is hittel kérni azt, amit fontosnak látsz, s jól el fogsz csodálkozni.

Mi ez a racionális hasadék az Isten igénylése és az Istentõl való bujkálás között? Milyen erkölcsi váza, milyen irányelvei vannak az ön által csinált gyereknevelésnek, oktatásnak, istentolmácsolásnak ?

A fentebbi kérdésekkel csupán egy átlagos ember belsõ vívódásait próbáltam felvázolni, a tényleges kérdésem: Hogy ebben a hatalmas, ésszel szinte követhetetlen életben, egy csupa ellentmondásokba botló, gyarló ember honnan veheti a bátorságot, hogy felneveljen, hogy példaképnek álljon egy emberfiókának?


Tudod, ha nekem ízlik a kakaós fagylalt, õszintén tudom neked felkínálni. Te vagy az, aki döntesz. Huszonhárom évesen jutottam el, hosszú vívódás után Krisztushoz. Mit mondjak? Megtérésem elõtt is sok vidám dolog történt az életembe, de azóta rengeteg. Isten nem el akarja venni az életünket, hanem kiteljesíteni, csodával megtölteni. Hatalmas kaland kereszténynek lenni. Nem látom magam példaképnek, annak ott van Jézus Krisztus, meg a szentek. Én próbálom nap mind nap megtenni azt, amit Isten kér, elõre kisebb dolgokat kért, most mintha nagyobb dolgoknak állit neki. Olyan gyerekek, akiket más iskolákból kicsaptak, nálunk örömmel tanulnak, készülnek egyetemre. Úgy gondolom, hogy nincsenek bele keseredve az életbe, de gyere és nézd meg õket.

Merthogy ott van a sok kudarc, önnél 400 gyerek, és még kitudja hány millió máshol, a milliárdnyi agyonspecializált termelõ-fogyasztóról nem is beszélve...

Mindig csak egyet kell lépni, mi most éppen egy olyan otthont indítunk be, ahova bárki elhozhatja a 0-3 éves gyerekét, ha otthon nincs fûtés, természetes, hogy este, vagy tavasszal haza viheti. Egy kisbabának kell a meleg szoba, és a meleg étel. Ez egy olyan cél, amit meg tudunk tenni. Én sem itt kezdtem, talán az elsõ dolog, amit a családból kihullott gyerekekért tettem, közel húsz évvel ezelõtt, az az volt, hogy ott hagytam a röhögõ barátaimat, és elmentem hat árvaházi gyerekkel moziba, megnéztük a Zorrót. Jó volt kacagni a gyerekekkel, s jó most is vidáman együtt lenni velük.


károlyi

Foglalkoznak roma gyerekekkel, milyennek látja az õ helyzetüket, beilleszkedési esélyeiket?

Vannak nálunk roma gyermekek. Nagyszerûek, tudod, hiszem, hogy Isten ugyan abból a bilibõl teremtett mindannyiunkat, õket sem pénteken, a nyolc óra végén teremtette. Nagyon sok pozitív élményem van velük kapcsolatban, de ez egy nagyon hosszú téma.


V. Elemér

Tisztelt Böjte Csaba!

Mi az a legfontosabb tulajdonság, ami szükséges ahhoz, hogy valaki Romániában a szó szoros értelmében a semmibõl ilyen csodát hozzon létre?


Hinni kell! Én hiszek abban, hogy az aki a hajunk szálát is számon tartja, aki gondját viseli az ég madarainak, a mezõk virágainak, az fontosnak látja a fészekbõl kihullott gyermekeket is. Én kértem nagyon nagy dolgokat is az Istentõl, pl. most egy olyan épületet kérek, líceum számára, mely 300. 000. 000 dollár értékû. Hiszem, hogy meg fogja adni, mert nem magamnak kérem, mert valóban szüksége van a dél-erdélyi szórványságban szétfolyt magyar gyermekeknek.

Mennyiben támogatja Önöket a román állam? Mennyit kapnak havonta egy gyermek után?

500.000 lejt kapunk havonta, s ha sikerül ehhez pályázat által elnyerhetünk más összegeket is, az idén pl. sikerült egy jelentõs összeget elnyerni a bukaresti, ha jól tudom 1999/34 törvénnyel kapcsolatban.

1992 óta már eltelt 10 év. Van-e már valaki, aki azóta elhagyta az otthont? Elmesélné, hogy mi lett vele?

Hála Istennek, vannak már olyan munkatársaim, akik nálunk végeztek. Kb. harmincan végeztek nálunk, de egyet sem kell letagadnom, szerintem nagyszerû emberek lettek. Ha eljössz, majd megismered õket, és ha akarják, elmesélik az életüket.


irodalomantologia

A hányatott családi körülményeket átélt, esetleg már az utcán is tengõdött gyermekeknek elegendõ-e "csupán" az új otthon megteremtése? Pszichológusok vagy más szakemberek segítik-e a gyerekeket, az Ön munkáját?

A csapatban a gyerekek körül 80-an vagyunk felnõttek. Én mindenkit szívesen fogadok, de azt tartom, hogy a szeretet a legjobb orvosság. Ha egy gyereknek viselkedési problémái vannak, azt mondom, hogy egy héten keresztül naponta háromszor ölbe kell venni, és meg kell puszilni azt a gyereket, õszintén a szemébe kell mondani, hogy õ számunkra fontos, értékes, és ez általában elég.

A fõvárosban, és sajnos, ahogy a dévai példa mutatja nemcsak itt, sok tíz év körüli kis vadember él az utcákon, versenyszerûen terrorizálják a járókelõket és egymást, stb. Létezik, létezhet-e kiút ebbõl az életformából?

Mindenki boldog szeretne lenni, mutatni kell számára egy jobb utat a boldogság felé. Mindenki arra vágyik, hogy õt szeressék, szeresed õt önzetlenül, és csodák fognak történni, te magad nem fogod hinni, hogy nagyon - nagyon rövid idõ alatt milyen változások történhetnek egy-egy csibészben.

Lehet-e a dévai szeretetotthonból örökbefogadni?

Nálunk nincsenek elhagyott "abandonat" gyerekek, eddig még senkit nem adtunk örökbe, de ha egy gyerek el akarna menni, mi elengednénk.


torni

Tisztelt Csaba Testvér,
Mi az, amire a legnagyobb szüksége volna az árvaház-hálózatodnak?


Igazi, nagyszívû, becsületes felnõtt keresztény munkatársakra.

Hány éves korukig maradnak a gyerekek Nálad? Mi lesz velük azután?

Egy felelõs apa csak befogadja a gyerekeket, de nem küldi el. Próbáljuk megtanítani õket az önálló életre, de bármikor visszajöhetnek, ha gondjuk van. Munkatársaim, a családanyák, családapák is így gondolják, számunkra öröm, ha egy régebbi diákunk visszatér.

Feltételezem, hogy magyar nyelven folyik a nevelõ munka az intézményekben. Próbáltak-e a román hivatalosságok bármi úton gáncsolni a tevékenységed?

Van egy magán magyar óvodánk, és I-VIII osztályos iskolánk. Mûködhetünk, de a hét éves mûködésünk alatt egy lejt még nem adtak, biztos vagyok benne, hogy majd nagyon fogják szégyellni ezt a mulasztást. Sajnos írásos kéréseinkre még választ sem adnak. Szerintük az állam által hivatalosan hozzánk irányított árva gyermekeknek nem tartozik az állam semmivel. Van baj elég, de vannak csodaszép dolgok is, pl. egy román ember fizetésének 10% havonta a gyerekeknek adja, mert lelkiismerete ezt diktálja.

Miért épp Dévára és környékére esett a választásod?

Én nem kerestem Dévát, elöljáróim lelkipásztornak helyeztek ide. Gondolom, Isten úgy látta, hogy itt a kommunisták által hátrahagyott haldokló ipartelepeken van a legtöbb bajba jutott család, a legtöbb utcára kerülõ gyermek.


Kelemen Attila

Csaba testvér,
szerinted Erdélyben hány gyerek szorulna a Te és munkatársaid által nyújtotthoz hasonló segítségre?


Nem tudom! A valóság az, hogy mi sírunk, hogy fogy a nép, hogy sokkal többet temetünk, mint keresztelünk, de az állami árvaházak tele vannak magyar nevû gyermekekkel, akiket bárki elvihetne moziba, fagyizni, vagy a saját otthonába, hogy ott felnevelje.

Volt-e olyan helyzet, hogy döntened kellett két gyerek között, hogy melyiket fogadjátok be?

Igen, s végül mindkettõt befogadtam.
Komolyan? Sajnos sokkal több gyerek szorulna segítségre, mind amennyit bárki is képes lenne befogadni. Minden iskolában vannak olyan gyerekek, akik szegénység, vagy más gondok miatt kisodródnak, akiknek ha a hónuk alá nem nyúl a társadalom, elvesznek.


Egy újságolvasó

Tisztelt szerzetes úr, honnan van Önnek annyi lelki-, fizikai- és anyagi ereje, hogy azt a sok jót véghez vigye, amit szeretett lapunkból, a Szabadságból tudhattunk meg: több mint 400 hányatott sorsú gyermeket összegyûjtött a dévai Szent Ferenc Alapítvány iskolájának, alapítója a szászvárosi hasonló óvodának és árvaháznak, a marosújvárnémeti cigányóvoda és egy sor egész Hunyad megyei létesítmény és terv kezdeményezõjeként.

Én hiszem, hogy a jó Isten a pásztor és én a puli kutya, próbálok az Úr minden füttyentésére oda figyelni, a többi az Õ dolga. "Ha az Úr nem építi a házat, hiába fárad az aki építi azt." Az biztos, hogy ha a kapu elõtt a lábra adják a labdát, én rárúgom. De hát nem ezért vagyunk a világon?
Meg az is fontos, hogy nyolcvanan dolgozunk Déván és Szászvároson.

Helyesnek tartja-e, hogy egy magát Isten szolgájának tekintô személy felebarátait, az általunk törvényesen megválasztott RMDSZ vezetôinket gazembereknek nevezze?

Politikával nem foglalkozok, minden fa a maga gyümölcsét kell megteremje. Mindenki maga érzi, hogy milyen gyümölcsöt kellene teremjen. Talán egy gondolat: Jobb, ha az ember a saját dolgát rosszul is, de végzi, mint a másét jól.

Jónak látja-e, hogy egy egyházi vezetô, aki az RMDSZ-ben is magas pozíciót tölt be, ahelyett, hogy elmenjen az idejében meghirdetett gyûlésekre, amelyeken kötelessége volna részt venni, és ott fejezze ki elképzeléseit, nem ezt teszi, hanem más helyeken, jelen esetben a román bíróságnál pereli saját szervezetét?

Én nem láthatok senkinek a szívébe, szólásszabadság van. Isten látszólag rossz dolgokból is hozhat szép, jó dolgokat ki. Ez a csatározás lehet, hogy az érdekvédelmi szervezetünk javára lesz. Biztos, hogy népünk vezetõi nem szabadna eltekintsenek attól, hogy tíz év alatt minden nyolcadik magyar ember eltûnt Erdélybõl. Ez olyan szomorú dolog, hogy minden politikai személy felül kellene vizsgálja a saját munkáját, s aki nem tette meg a feladatát, az önként kellene lemondjon.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS