Templom, haza, ikon
összeállította:Kelemen Attila Ármin 2001. július 20. 13:43, utolsó frissítés: 13:43Mit jelent az, hogy valaki ortodox? Összeállításunk célja, hogy több szempontból is megpróbáljunk megválaszolni erre a kérdésre.
A nagy egyházszakadás
Történelmi okok és körülmények
Konstantinápoly alapítása. A nyugati és a keleti kereszténység közötti erőtér kialakulásának egyik előzménye az volt, hogy Nagy Constantinus császár Rómából keletre, a Boszporusz partjára helyeztette át fővárosát; az antik Byzantion helyén új várost alapított, amelyet önmagáról Konstantinupolisznak (Konstantinápolynak) nevezett. Ezzel egyidejűleg jelentősen megnőtt a konstantinápolyi püspök egyházon belüli befolyása is. A második egyetemes zsinatot követően, melyet Nagy Theodosius császár hívott egybe 381-ben, és már Konstantinápolyban tartottak, Konstantinápoly püspöke kapja a tiszteletbeli elsőséget Róma püspöke után, ami a befolyása további növekedéséhez vezetett. Sőt az 451-ben, Chalkedonban tartott zsinat már egyenjogúnak nyilvánította Konstantinápoly és Róma püspökét, döntés, amit a római püspök másfél évezredig nem ismert el.
Keleti sokszínűség. Amíg a nyugat-római kereszténység évszázadokon keresztül lényegében egységes maradt, keleten különböző irányzatok kerültek uralomra, némely közülük mindmáig, örmény, kopt, szír-jakobita egyházként megőrizve önállóságát.
A Nyugat-Római Császárság bukása. 395-ben, Nagy Theodosius halálával a római birodalom végleg kettészakadt, 476-ban a germánok megdöntötték a Nyugat-Római Császárságot és ezzel Róma püspöke jelentős politikai tőkét vesztett, a Kelet-Római Császárság viszont tovább virágzott növelve Konstantinápoly püspökének hatalmát.
A Nagy Károly ügy. A VI. század végén a longobárdok itáliai területeket kezdtek meghódítani, majd a VIII. század közepére elfoglalták Közép-Itáliát is. A pápa a frankok segítését kérte, akik legyőzték a longobárdokat és Róma, valamint Ravenna környékét Kis Pipin frank király a pápának ajándékozta, amivel, lényegében a pápa egy állam uralkodójává vált. A helyzetet bonyolította, hogy Ravenna a VI. században a Bizánci Birodalom része volt, tehát Róma püspöke politikailag szembekerült a bizánci császárral. A dolog tovább tetőzött, amikor a pápa Kis Pipin fiát, Nagy Károlyt a Nyugat-Római Birodalom császárává koronázta és ezzel legalizálta a hajdan egységes Római Birodalom megosztását. A bizánciak viszont saját fennhatóságuk alatt szerették volna a birodalom egységét helyreállítani, ezért Nagy Károlyt nem ismerték el római császárnak.
Kiközösítés és átoksújtás. A XI. század közepén kiéleződtek az ellenétek, amikor a Dél-Itáliában lakó görögöket, akik a keleti egyházhoz tartoztak, arra kényszeríttették, hogy a latin, azaz római előírásokat kövessék. Válaszul a konstantinápolyi püspök-pátriárka az ottani itáliaiaktól megkívánta a helyi, azaz görög szokások elfogadását. Mivel ezt a latinok megtagadták, 1052-ben bezáratta a konstantinápolyi patriarchátus területén található latin szertartású templomokat. A következő évben ugyan már a római pápához írt levélben egyezkedő tárgyalásokat javasolt, ezek azonban nem vezettek eredményre.
A pápa, IX. Leó, 1054-ben Humbertus bíborost küldte Konstantinápolyba követként, aki a pápa felsőbbségének elismerését követelte. A pápa azonban időközben meghalt, mire a konstantinápolyi pátriárka felfüggesztette a Humbertus-szal való tárgyalásokat, aki ezen felháborodva 1054 július 16-án, a város főtemploma, a Hagia Sofia oltárára letette a Kéruláriosz Mihály konstantinápolyi pátriárka és hívei kiközösítéséről szóló bullát, majd visszatért Rómába. Válaszul a pátriárka július 24.-ére zsinatot hívott össze, ahol egyházi átokkal sújtotta a pápai bullát, annak íróit és elfogadóit. Csak a mi korunkban, 1965-ben oldotta fel VI. Pál pápa és I. Anthinagorász konstantinápolyi pátriárka az 1054-ben kimondott egyházi átkot.
Dogmatikai okok
A Fiú. Dogmatikailag az első különbség, amely a Fiú Szentháromságon belüli eredetét, státusát illeti. Róma szerint - erről számol be az első 325-ben Niceában tartott zsinat döntése - a Fiúisten az Atyától "minden időknek előtte született", és nem az ő teremtménye, hanem vele egylényegű (homousziosz), azaz egyazon szubsztanciájú külön személyekről van szó. A zsinat döntése egyféle állásfoglalás az ariánusok ellen, akik szerint Krisztus az Atya teremtménye - ariánus eretnekség, amellyel Konstantinápoly rokonszenvezett. A nyugatiak számára az ösvény elég szűk volt: aki túlságosan hangsúlyozta az Atya és a Fiú különbségét, Arius eretnek tanaival lett megvádolható, aki viszont azonosságukat hangsúlyozta, Sabellius eretnekségéhez való kötődése miatt válhatott gyanússá - a sabelliánus eretnekség szerint az Atya és a Fiú ugyanazon személy két aspektusa.
A Szentlélek. A VIII. században kiéleződtek a nyugati és keleti keresztények között a dogmatikai és szertartásbeli ellentétek. A keleti egyház felfogása szerint a Szentlélek az Atyától, a nyugatiak szerint az Atyától és a Fiútól ered. A nikaia-konstantinápolyi Hitvallás megfogalmazása szerint "Én hiszek a Szentlélekben... ki az atyától származik."
Nyugaton, hogy Krisztus istenségét az azt tagadó ariánusokkal szemben jobban kidomborítsák, az 547. évi és az 589. évi toledói helyi zsinaton a Hiszekegybe beiktatták a filoque szót, vagyis azt, hogy a Szentlélek "az Atyától és Fiútól származik". Az 1054-es egyházszakadáskor a filoque-probléma volt az egyetlen dogmatikai különbség Kelet és Nyugat egyháza között, de ehhez később újabbak is adódtak.
A Purgatórium. A nyugati felfogás szerint a lelkek a tisztítótűzben, a Purgatóriumban tisztulnak meg bocsánatos bűneiktől, sőt, a pápa teljes egészében elengedheti a Purgatóriumban elszenvedendő kínokat, míg a bíborosok, érsekek, megyés püspökök egy kisebb időre adhatnak bűnbocsánatot, régi magyar szóval: búcsút. A keleti egyház, a Purgatórium létével kapcsolatban nem foglalt határozott állást, viszont mereven ellenezte a bocsánatos bűnökért való bűnhődésnek ilyen módon történő elengedését, főleg a nyugaton később elterjedt bűnbocsánati céduláknak pénzért való árusítását.
Misézés, rítus. Annakidején a szertartások nyugaton mindenütt latinul folytak, keleten viszont a helyi nemzeti nyelveken. Nyugaton a hívek csak egy szín alatt áldoztak, azaz bort nem kaptak, csak kenyeret, pontosabban ostyát, míg keleten két szín alatt áldoztak, azaz a hívek kenyeret és bort kaptak. Gyakran a keleti egyház templomaiban nincsenek padok, mindössze az oldalfalak mentén vannak ülőhelyek az öregek számára. Az ortodox templomokban csak énekes liturgiát vezetnek, a katolikusok, legyenek akár görög katolikusok, olvasott misét tartanak, vannak könyörgések, amelyeket a pap csendben imádkozza el.
Házasság. Keleten a szerzeteseket és a püspököket leszámítva a papok házasságban élhettek, míg nyugaton a papi nőtlenséget propagálták, igaz, a papi nőtlenség, a cölibátus csak VII. Gergely pápa (1073-1085) rendelete után vált kötelező érvényűvé.