2019. november 18. hétfőJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Vásárhelyi ócskapiac – a marosparti töltésen, a miccsszag irányába

K. A. 2010. november 16. 09:57, utolsó frissítés: 10:01

Kimosdott újgazdagok, középpukkant értelmiségiek, fiatal altik, a túlélő középosztály és a színes underclass minden árnyalata képviselteti magát eladóként, vásárlóként egyaránt.


Nem minden marosvásárhelyi jár a vasárnapi ócskapiacra, de több ezren itt vannak minden egyes alkalommal. A túlpartról nézve olyan, mintha egy kiterjedt hangyabolyrendszer lenne kusza útvonalakkal. Két dolgot kerestem, amit nem találtam: használt fogkefét, hogy borzongjak, és Legót. Ezek nem jöttek össze. Viszont ismét szembesültem azzal, hogy civilizációnk milyen kifejlett tárgyi kultúrával rendelkezik.





A hely királyai azok, akiket mi, talán helytelenül, gáborcigányokként ismerünk: nagykalapos férfiak, színes ruhás, kerek arcú nők, valószínűtlenül fehér bőrrel. Ha valaki tudja, mi itt a dörgés, vélhetően ők azok és csakis ők. Elsősorban ruhákat árulnak. Láthatóan közegükben érzik magukat, taníthatnák a derűt és azt, hogyan szórakoztasd önmagad és a vevőidet:

– Preţuri de criză pentru bugetari! Vagy máshol: – Cine cumpără la mine, toată ziua-i va fi bine!

A másik cigányasszony rátromfol a korább szólóra: – Cine cumpără la mine, toată noaptea-i va fi bine!

Mellette egy 40 év körüli kalapos cigány, turis cuccokat árul, és le sem áll, mintha valami MC lenne: Ofertă promoţională extraordinară, atenţie vă rog, aţenţie vă rog, au scăzut preţurile, ofertă promoţională extraordinară. La mine găsiţi şi ce nu vreţi! Primăvară, vară, toamnă, iarnă, găsiţi tot ce nu vreţi! Időnként egy-egy árus elkiáltja: – Atenţie la pormonee! Atenţie la pormonee vă rugăm!





Nem akarom túlzottan romantikus színekben felfesteni a marosvásárhelyi ócskapiac intézményét. Poros, füstös, tömegiszonyos, és nagyon kicsi az esélye annak, hogy felbukkanhat itt egy-egy eredeti Turner, amit még egy ükapa hozott, mikor visszajött az orosz frontról, de előtte beugrott az Ermitage-ba. Az ócskapiacot lehet ki nem állni is. Viszont egyelőre az első olyan marosvásárhelyi intézmény, amely arról győzött meg, hogy van élet ebben a városban, tátika.

A töltésen végig a kisárusok sorjáznak. Kettő-négy sorban, majd egy kilométer hosszan. Ők többnyire mind hobbiárusok, ruhákat, könyveket, kazettákat, lemezeket és sok-sok nehezen beazonosítható funkciójú tárgyat hoznak ki. Van, aki csak egy-két valamit. A töltés után kezdődik a profik területe. Ők nagyban játszanak és szakosodtak: ócskaságokra, ruhákra, szerszámokra, németországi kacatokra, csészékre, tányérokra. És bizony sok az olyan hely, ahol nem lehet alkudni...

Előszöris el kell döntsd, hogy vásárolni akarsz, vagy potyázni. Ha vásárolni akarsz, akkor korán menj. A ruhák ekkor drágábbak, viszont nagyobb a választék. 11 után az árusok bekiabálják az árengedményt, a pulcsik ára 8-ról 2 lejre, a cipők ára 10-ről 5 lejre csökken. Sínadrágok ilyenkor már 5 lejért kaphatók, de volt remek állapotban lévő bőrdzseki 10 lejért. Nyugati tányérok, csészék hatalmas választékban 2 lejért, ha sokat veszel, ennél is olcsóbban. Jelentős a könyvfelhozatal, 1-5 lejbe kerülnek.

Állítólag lehet lopni is, de aki lebukik, hagyjon fel minden reménnyel. Amit viszont nem szabad kihagyni: a miccs. Tökéletes harmóniában van vele a visuals.
















Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS