2018. január 17. szerdaAntal, Antónia
-2°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tízezer egy film a kolozsvári feketepiacon

Sipos Zoltán 2003. január 10. 17:19, utolsó frissítés: 15:53

A CD-másolás illegális tevékenység, a mûvelõi mégis bátran hirdetik szolgáltatásaikat a kolozsvári újságokban. A kínálat minden téren fantasztikus, és bár a piac túltelített, az üzletbe mégis sokan, sokféle okból belevágnak.





A lelkes house-mester

Tizenéves srác vár egy belvárosi kapuban: felmegyünk, beültet a számítógép és a hifi közé, megereszti a szerkót. Neki ugyan kizárólag house zenéje van, de abból aztán bármi, mondjam, mi kellene. Hümmögve böngészem a listát -- csak néha bukkan fel egy-egy ismerõs DJ neve -- persze, mondja, zenéinek többsége exkluzív, egyszeri produkció, külföldi rádióadásokból interneten letöltve. Látván, hogy tanácstalan vagyok, ajánlgatni kezd -- csöppet sem tolakodóan -- néhány szóban jellemezve az éppen hallható cuccot.

Felcsillanó szemekkel hívja fel a figyelmem egy-egy különleges ritmusra, látszik, house-on belül otthon van. Õ ezt nem az üzletért csinálja -- mondja -- jó, ha havonta egy-két magamfajta laikus vevõje akad, hozzá általában a "house-mesterek" járnak az egész országból, velük pedig inkább csereberél, mint elad.

Büszkén mutatja abszolúte egyedi cuccait -- saját elmondása szerint Romániában kizárólag csak nála lehet ilyesmiket megtalálni. Órákig lehet böngészni nála, semmi gáz: nagy gonddal állít össze egy 700 megányi anyagot Café del Mar-ból, Dave Clark-ból, Mauro Picotto-ból, Love Parade-bõl, két egymáshoz "nem illõ" album közé mindig keres egy kis átmenetet is. Szó kerül a pénzrõl is, nála egy album ritkaságtól függõen 50.000-60.000 lej, dehát ezt ritkán hajtja be az embereken.

Nem fárasztja magát a felírt albumok megszámolásával (lehet vagy nyolc) csak úgy hasból mond egy összeget: 300 jó lesz? Oké. Kifele menet megjegyzi, hogy bizony vannak haverek, akik hozzá képest sokkal jobb boltot csinálnak román zenébõl, és azon belül is manele-bõl, de õ nem hajlandó részt venni a buliban. Nem a pénzért csinálja.


A nagybani díler

Gorillatermetû, jó harmincas férfi nyitja ki a külvárosi lakótelep tömbházlakásának ajtaját. "CD-t akarsz? Gyere be." Az egyik szobában vadítóan új számítógép olyan extrákkal, mint ergonomikus billentyûzet és drótnélküli egér, az alak letottyan a gép mellé a székre s kérdi: "No mi kell, van 800 film." Nem nagyon tudom, mi kellene, inkább egy listát szeretnék látni -- rendben van. Elõtte még megmutatja, milyen minõségben dolgozik (sajnos nem meggyõzõ, a hang az istennek sem indul), majd odaültet a számítógép elé.

Szinte bármit meg lehet találni...Szinte bármit meg lehet találni...
A lista egészen korrekt, ábécé-sorrendben a film címe szerint, fel van még tüntetve a rendezõ, szereplõk, és végül hogy hány CD-re fér rá. Hiába célozgatok, hogy egy nyolcszázas lista átnézéséhez némi idõre (és csendre) van szükségem, percenként megkérdi, hogy na mi van, választottam-e már, s ha igen, hányat?

Mellesleg pornó iránti hajlandóságaim iránt is tapogatózik, az effajta filmbõl is akad néhány száz. Rákérdezek. Mondja, hogy pornóból régen irdatlan mennyiségek fogytak, dehát manapság már csak legfennebb csak egy-egy ötletszegény párocska keresi fel pornóügyben. Végül a G-betûnél abbahagyom a böngészést -- így is meglepõek az eredmények: megvan szinte minden Kubrick, látok két Lynchet, néhány Coppolát, Scorsesét, Di Palmát. Még a Casablancát is láttam... A kínálat egyáltalán nem rossz.

Mondom, három film lesz (lemondóan legyint) az keksz, nála minimum öt CD-t szokás rendelni. Aztán menyugszik, mert megnézi a listát, és hogy-hogy nem, a három film öt CD-re fér rá. Ingerülten magyarázza, hogy õt egyáltalán nem érdekli, hogy hány filmet választottam, mindig csak azt mondjam, hány CD-re férnek el, mert fizetés CDnként történik.

A filmet persze nem helyben írja meg, várjak két napot, az üres CD-k árát pedig hagyjam ott elõlegbe (filmírás CD-nként 40.000 lej, 8-10 darabos rendelés fölött alkudható). Miután odaadom a pénzt, egészen megenyhül: ha szükségem van valamire, csak szóljak, film témában bármit be tud szerezni. Van három-négy állandó kliense, akik olyasmiket keresnek, mint én. Mindig felírják, mit szeretnének, õ pedig néhány napon belül szállít.


A lelkes kezdõk

Találkozó a monostori McDonalds elõtt. Jó tíz percig ácsingálunk egymás mellett, aztán rájövünk, hogy egymásra várunk. Egy egyetemistaforma párocska, rögtön a kezembe is nyomnak egy listát filmekkel meg játékokkal. Csak néhány napja foglalkoznak CD-írással, ennek ellenére a játékkínálat hatalmas, van Harry Potter, FIFA 2003, tucatnyi autószimulátor (pl. Need for Speed 6), még több akció-játék (pl. Medal of Honour), meg persze az örökzöld Age of Empires 3. része.

A filmkínálat viszont eléggé szegényes: összesen vagy 60 film, "finomvegyes" összeállításban: egy nagyon vagány kis animációs- és rajzfilmkollekció, meg néhány ritkaság: Tanovic No Man’s Land-je, ami tudomásom szerint megjelent ugyan DVD-n és Amerikában nagy siker, de azért mégis inkább "fesztiválfilm"-kategória, vagy például Lynch Lost Highway-e. Amúgy meg minden, amit 2000-tõl a mozikban láttunk, annak is a kommerszebb része. Elmondásuk szerint ezek azok a filmek, amik "mennek".

A listán csak a filmek neve, mûfaja, meg az esetleges sztárok vannak feltüntetve, rossz helyesírással.Mindenért kárpótol viszont közvetlenségük meg a filmek ára: merevlemezre 10 ezer lejért, CD-re pedig 25 ezerért írnak filmet helyben, várakozás közben pedig egy cicával lehet játszani. Ingyen.

"Ömlesztett" CD-ket vásárolnak (mert ez a legolcsóbb), melyekhez nem jár borító, de míg íródik a CD, a leányzó egy ívpapírból némi ragasztószalaggal borítékot rögtönöz, amelyre aztán gyöngybetûkkel felírja a film címét -- ezúttal kínosan ügyelve a helyesírásra. Kedves...

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS