2017. április 25. keddMárk
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egy fürdőváros születése a Székelyföldön. Szovátai fürdőélet az első világháborúig

Szolláth Hunor 2010. október 23. 14:47, utolsó frissítés: 14:47

A gyógykezelésre, fürdésre alkalmas település első írásos említései már a 18. században megjelentek.


A fürdők kialakulása
Szováta, mint gyógykezelésre, fürdésre alkalmas település első írásos említései már a 18. században megjelentek. 1715-ben Halmágyi István mint „híres hasznú vizeket és forrásokat” írja le naplójában, 1780-ban pedig Fichtel említi, hogy a szovátai sós tavak télen nem fagynak be, vizük pedig nagyon meleg. Orbán Balázs gyerekkori emlékként tartotta számon a szovátai fürdőzéseit: „Hol van az a két roppant tó, mely bár egymás közelében volt, egyiknek vize jéghideg, míg másiknak vize (csak ½ lábnyira is a vízfelület alatt) égető meleg volt, s melyben annyit fürödtem én is gyermekkoromban? Elfakadtak azok 1850-ben, helyökön pedig azon roppant örvények keletkeztek, melyeket csudás idomú sósziklák vesznek körül, mint a jeges tengernek úszó jégtömege.i”

Orbán Balázs rávilágít a település geológiai adottságaira, a sós, csúszós talaj nagymértékben kedvez a kisebb-nagyobb tavak kialakulásának, és hirtelen eltűnésének. A só felszín alatti oldódási folyamatainak eredményeként nagyobb bemélyedések, úgynevezett dolinák alakulnak ki, amelyekben összegyűl a víz, kisebb tavacskákat alkotva. Ez a víz, szintén az oldódási folyamatnak köszönhetően utat vág magának a sósziklába, és ennek következtében ponorok, azaz víznyelőhelyek jönnek létre.

Ezek eldugulása is tavakat eredményezhet, ahogy az például a Medve-tó esetében történt. Szovátán manapság is megfigyelhetőek ezek a folyamatok, számos kisebb mélyedés, víznyelő, tavacska jön létre, és tűnik el, szinte évente. Ezeknek a földtani adottságoknak köszönhető, hogy kisebb sós tavak, vagy medencék jöttek létre, amit a helybéli, és környékbeli emberek felkerestek gyógyulás céljából már a 17-18. században is.

A szovátafürdői Hunyady-szálló


>> A nagy felbontású fotót itt lehet megtekinteni >>

Az első komolyabban felszerelt, és tulajdonképpeni fürdőhelyiség létrehozása a bögözi származású Veress József nevéhez köthető, aki 1860-ban létrehozza saját fürdőtelepét. Ez az Alsó telep a mai unitárius templom helyén egészen 1970-ig működött, amikor a nagy árvíz teljesen elpusztította. A Gérának (erősen sós víz) nevezett első fürdő tette Szovátát egész Erdélyszerte ismertté.

Veress másik fürdőjét a ma is meglévő Fekete tavon építette ki, fürdőkabinokkal, vetkőző helyiségekkel, lakóépületekkel egyaránt. A 18. század utolsó évtizedeiben kezdődik meg a méltán híres áttört díszítményű villák építése Szovátafürdőn, mely a svájci típusú Fachwerk stílussal mutat rokonságot. Veress József halála előtt, 1889-ben a református egyházra hagyta az Alsó Telepen működő sós fürdőjét, ami után rokonai megtámadták a végrendeletet, és hosszas pereskedés kezdődött. A huzavona közben a fürdő állapota leromlott, szinte a bezáratás veszélye fenyegette, ezért 1902-ben az egyházközség eladta.

Szováta mint fürdőhelység azonban a Medve-tónak köszönheti európai ismertségét, mely talán az egyetlen olyan tó, amelynek kialakulását percnyi pontossággal ismerjük. A Pálné gödrének nevezett helyen egy ponor, vízelnyelő keletkezett, ami egy nagyobb esőzés alkalmával eldugult, ezzel kezdetét vette a nagy sóstó kialakulása. „A helyszínelés itt Szovátán 1873-1874-ben folyt le, s ezután egy évvel, tehát 1875 év nyarán – jól emlékszem éppen Úrnapja délelőttje volt – néhai Simon András sóőr társammal a mostani Illyés tó fenekén lévő réten szénát gyűjtöttünk. Délelőtt 11 órakor a hirtelen gyülemlett felhőkből borzalmas égi háború mellett nagy záporeső keletkezett, a Cseresznyéshegy felől jövő két patak rohamosan felnőtt s magával sodorta az általunk boglyákba gyűjtött szénát, s levitte a Zoltán hegy alá. A hatalmas felhőszakadás után tapasztaltuk, hogy a víz nem folyt le, hanem terjedelmes tóvá gyűlt össze. Merem állítani, hogy a víz azután soha többé nem folyt le, hanem terjedve, szaporodva mostani tömegét nyerte.” – tudjuk a tó keletkezését vizsgáló bizottság jegyzőkönyveiből.

Fekete-tó Szovatafürdőn


>> A nagy felbontású fotót itt lehet megtekinteni >>

A tó 1879-ig elnyerte mai alakját és hihetetlen hőfokával a figyelem központjába került. A felmelegedés titkát Kalecsinszki Sándor oldotta meg, aki rájött, hogy a sósvíz tetején végigfolyó édes vízréteg megakadályozza a napfény által felmelegedett víz lehűlését, mintegy magába zárva a hőt. Ugyanő, 1900 nyarán, 1,32 m mélységben 71 C fokot mért. A heliotermikus tó partjára a mikházi ferencesek építettek maguknak rendházat, majd Sófalvi Illyés Lajos személyében befektető is kerül, aki megszerezte a szükséges engedélyeket, hogy a tó köré fürdőtelepet építsen. Ez a Felső Telep rohamosan fejlődésnek indult, a Veress József által létrehozott Alsó Telep nem bírta a konkurenciát, ezért 1902-ben Illyés megvásárolta az Alsó Telepet is, így került egy kézbe a szovátai fürdőbirodalom.


Az infrastruktúra

A fürdőhely megközelítése nehézkes volt és időigényes. A Marosvásárhelyig tartó vasútjárat után az ide igyekvőknek bérkocsit kellett bérelniük. Egy korabeli lap, az Udvarhely-szék a következőket írja: „[…] arra kell törekedni, hogy vasúton egészen Szovátáig lehessen utazni, […] meg kell határozni a fuvar árát Sóváradig és Parajdig, stb. továbbá fél és egész napra, stb. mert így alkunak és ezzel az utas ügyességének és a fuvaros furfangjának, ravaszságának van kitéve a közönség.” 1898-tól a Balázsfalva-Sóvárad vasútvonal átadásával ez a távolság lerövidült. Egy korabeli feljegyzés szerint: „[…] e vasút megépítése Maros-Torda vármegye s Udvarhely vármegye érintett részeinek első létérdeke, Szováta fürdő fejlődésének első föltétele.” A vonal Parajdig való meghosszabbításával 1906-ban már egészen Szovátáig lehetett jutni, Budapest-Szováta között külön vasúti kocsik is közlekedtek.

A vasútállomástól omnibusz, vagy fiáker hordozta a vendégeket a fürdőtelepre, de a rossz utakon közlekedő járműveken nem volt elég férőhely: „[…] a kiszálló vasúti állomáson csak egy társaskocsi áll rendelkezésre, mely legtöbbször nem elég az érkezők felvételére és nagyobb poggyászok hordására képtelen” – írják 1905-ben. 1908-ra már 15-re növekedett a fiákeresek száma, de a látogatottság növekedése miatt ez sem változtatott a helyzeten.

A faluból a fürdőtelepek felé vezető út is rosszul járható volt, 1904 után alakítottak ki kövezett utat az Alsó Telepig. A Felső Telephez pedig kezdetben csak ösvényeken lehetett eljutni, és az út megnyitása után sem akart az omnibusz, vagy fiákeres ide felhajtani a rossz útviszonyok miatt. A Felső Telep kezdetben rendezetlen volt, de a hamarosan kialakuló Fő utca, és Felső utca határozta meg a szerkezetét. Ezek mellé épültek ki a rohamosan szaporodó villák, melyek rendszerint emeletesek. Felépültek az első szállodák is, Bercsényi Szálló, Hunyadi Szálló, István Szálló, Petőfi Szálló. Megnőtt a földterületek iránti kereslet és a telekspekuláció, csalás is megjelent.

A Medve-tó


>> A nagy felbontású fotót itt lehet megtekinteni >>

Akinek nem volt saját villája, annak érdemes volt előre szállást foglalnia, mert gyakran előfordult, hogy az érkező vendég kénytelen volt visszafordulni. „A lakásviszonyok még sok kívánnivalót hagynak fel, mert, habár évről évre újabb villák emelkednek, de az évről-évre növekedőben lévő vendégek számához még mindig kevés a lakás. Elképzelhető, milyen költséges és bosszantó az ilyen utasnak a felsülé.” – írták 1905-ben.


A fürdőélet

Szováta-fürdő látogatottsága az első világháború kitöréséig rohamosan növekedett, ha utolsóként is, de elfoglalta helyét a székelyföldi fürdők (Borszék, Előpatak, Tusnád) között. A kialakuló fürdőélet, fürdési rend, szokások hasonlóak voltak a monarchia többi fürdőjéhez. A fürdőidény a nyárra, július-augusztus hónapokra számítódott, de a bátrabbak már júniusban is ellátogattak Szovátára. Gyakran szervezték augusztus 20-án a szezonzáró bált, aminek nagy jelentősége volt. A fürdés kezdetben fürdőkabinokban zajlott, a külvilág szeme elől elzárva, ruhában. Csak később merészkednek ki a nyílt vízre, fakereteket használva úszógumi gyanánt. A kezelésre meleg kádfürdők és iszapolás is szolgált.

A fürdőélet biztonságára, a rend fenntartására a fürdőigazgatók vigyáztak, ők hajtották be a gyógydíjakat, valamint a zenedíjakat is a vendégektől. Ingyenes fürdést biztosítottak a szovátaiaknak, de például ingyenes fürdési joguk volt a ferences szerzeteseknek, valamint a gyergyószentmiklósi hivatalnokok kisebb csoportjának is az Alsó fürdőn. A fizető vendégeket három kategóriába sorolták: 1. Nagybirtokosok, nagykereskedők, tízezer korona feletti jövedelemmel rendelkezők, ezek 8 koronát fizettek. 2. Hivatalnokok, tisztviselők, birtokosok, ezek 4 koronát fizettek. 3. Tanítók, kisgazdák, tisztviselők, ezek 2 koronát fizettek. A jegyeket naponta kellet váltani, ezért panaszkodtak is a vendégek: „Nagy baj, hogy nincsenek szezon fürdőjegyek, most ennek következtében naponkint kell jegyeket váltani, ami egyrészt kényelmetlen, másrészt zaklatásszerű.”

A rend fenntartását külön előírások szabályozták: „A sebes hajtás mindenik telepen tilos. Közmulatságokon a szolgaszemélyzet és kéjnők megjelenése tilos. Az olvasóteremben dohányozni tilos. A tavakban ruhát vagy állatot mosni tilos. Undorító betegséggel, kiütésekkel a fürdőt nem szabad használni.”

A Fekete-tó


>> A nagy felbontású fotót itt lehet megtekinteni >>

A szórakozást a fürdésen, sétáláson kívül az olvasótermek, a nagyszabású előadások, vagy éppen székely népi mulatságok szolgáltatták. A századforduló után a fürdőidényben például minden hónapban jótékonysági hangversenyt, előadást szerveznek a felépítendő református templom javára. Az itt nyaraló Jászai Mari színésznő is gyakran rendezett színielőadást, és ezeknek a jövedelméből építtette fel a nevét viselő Mária Forrást. Ugyanakkor a Medve tavi tutajok, csónakok és szandolinok is nagy népszerűségnek örvendtek.


A fürdőközönség

Kezdetben a fürdőt csak a helybéliek, környékbeliek használták és ismerték. A fokozatos kiépülés, fejlődés után egyre messzibbről érkeztek vendégek. 1893-ban 370 állandó vendég látogatta fürdőt, 1912-ben pedig már 1643. Az ide látogatók elsősorban székelyföldi hivatali alkalmazottak, földbirtokosok, Marosvásárhely, Kolozsvár, Budapest értelmiségi rétege. 1905-ben egy fürdővendég a következőket írja: „A legtöbb vendég Budapestről jött, nemhiába írják a lapok, hogy Budapesten kétféle láz van, t. i. Szováta és Fedák. Budapestről összesen 181 vendég üdül Szovátán.” A fürdőzők hosszabb időre érkeztek, 4-6 hétig tartott az ittmaradás. Nyilvánvalóan nagyobb számban jöttek ugyanakkor az ideiglenesen (2-3 nap) itt tartózkodó vendégek is.

Korabeli hírességek is gyakran választották úticéljuknak a fürdőt, például 1905-1907 között Szovátán nyaralt a budapesti Népszínház ünnepelt színésznője, Jászai Mari. A fürdővendégek sorából toborzott társaival együtt estélyeket, bálokat, előadásokat rendezett, és ennek jövedelmét, 2400 koronát, egy kút létesítésére ajánlotta fel, mely meg is valósul a már említett Mária Forrás néven. 1915 nyarán Ady Endre is meglátogatta a települést, bátyjának, Ady Lajosnak következőképp számolt be: „Tegnapelőtt érkeztünk holtfáradtan haza erdélyi utunkról, kevés pénzzel, de tele rajongó csodálattal Erdély iránt. Brassó, Vásárhely, Szováta voltak stációink. Sokszor keltünk 4-kor reggel, és megnéztünk minden látnivalón szépet, rohanva fürödtünk Szovátán...”




ÉletmódRSS