2019. február 20. szerdaÁlmos
-3°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az anyaság árnyoldala: szülés utáni depresszió

Gy. A. Gy. A. 2010. szeptember 30. 13:49, utolsó frissítés: 2010. október 17. 13:44

A csecsemők számára is súlyos következményekkel járó állapoton sem a „szedd már össze magad!”, sem az elhallgatás nem segít. De van megoldás.


Ma már általánosan elfogadott tény, hogy a nők a szülés utáni időszakban az átlagosnál jobban ki vannak téve a depresszió kockázatának. Ennek ellenére a szülés utáni depresszió még mindig tabutémának számít. Az újdonsült anyukában hatalmas bűntudatot kelt, hogy bár a szülés utáni időszak a „felhőtlen boldogság” időszakának kellene lennie, ő azonban öröm helyett valami egészen mást érez. Többek között éppen az anyasággal kapcsolatos elvárások azok, amelyek megnehezítik, hogy az anyuka önmaga előtt is elismerje: segítségre lenne szüksége.

A statisztikák szerint a fiatal anyák kb. 10-15 százaléka érintett – ők azok, akiknél a szülés utáni hónapokban kezelést is szükségessé tevő depresszió alakul ki, és ahol kezelés nélkül súlyos szövődményeik is felléphetnek. Azonban legtöbb anyuka úgy esik át a szülés utáni depresszión, hogy semmiféle segítséget sem kap.





Az ipari társadalmak problémája?


Továbbra sincs egységes vélemény arról, hogy külön kategóriába való sorolást indokoló különbség lenne a szülés utáni és a más időszakban fellépő depresszió között. Több kutatás is azt mutatja, hogy a depressziózavar kialakulásának gyakorisága a posztnatális időszakban nagyjából hasonló az átlag lakosságéhoz. Figyelembe kell viszont venni a tényt, hogy sok erre vonatkozó vizsgálatból, amely az anyukák által önkéntes alapon kitöltött teszteken és kérdőíveken alapult , talán épp azok „maradnak ki”, akiket a leginkább sújt a hangulati zavar.

A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének (DSM) utolsó, negyedik kiadása szerint a szülés utáni depresszió nem különálló zavar. A kézikönyv úgy határozza meg ezt, mint azoknak a depressziós tüneteknek az összességét, amelyek a gyerek születését követő négy héten belül jelentkeznek.

Csak a nyugati civilizáció betegsége? <i>fotó: Urban Angel/flickr.com</i>Csak a nyugati civilizáció betegsége? fotó: Urban Angel/flickr.com



A legújabb kutatások szerint ugyanakkor a depresszió nemtől függetlenül fenyegeti az újdonsült szülőket. A University College London kutatói arra a megállapításra jutottak, hogy a 12 évesnél fiatalabb gyereket nevelő szülőknél viszonylag gyakran lép fel depresszió, a legnagyobb eséllyel a gyermek első életévében. Újdonságnak számít azonban az a megállapítás, hogy az apák 4 százaléka is depressziós tünetekkel fordult orvoshoz a gyerek egyéves kora előtt.

Vannak, akik a jelenséget kultúrafüggőnek tartják, azt állítva, hogy csak az ipari társadalmakban gyakori, máshol alig ismerik. A magyarázat az lehet, hogy a nyugati társadalmakban az anyaszerep nem kapja meg a kellő elismerést, ráadásul a tágabb család annyira szétszéledt, hogy senki sincs az anya közelében, aki segíteni tudna.


„Nem vagyok képes megbirkózni a nehézségekkel”

A posztpartum depresszió diagnosztikai kritériuma, hogy a tünetek 10 napnál hosszabb ideig, maximum egy évig fennálljanak. A tünetek megegyeznek a major depresszív epizód tüneteivel: szomorúság, erőtlenség, önvád, kétségbeesés, sírósság, alvászavar, csökkent gondolkodási, koncentrációs és döntési képesség, és az az érzés, hogy nem képesek megbirkózni a nehézségekkel.

A gyermekágyi depresszióban szenvedő nők általában súlyos szorongástól, pánikrohamoktól is szenvednek, és nem mutatnak érdeklődést a gyermekük iránt. Ennek következtében komoly veszélybe kerülhet az anya-gyerek kapcsolat és ez kihat a csecsemő egészségére is. A legtöbb esetében azonban szerencsére enyhe lefolyású a szülés utáni depresszió, és nem kísérik olyan mértékű öngyilkossági gondolatok, mint a depresszió egyéb formáit.

Kialakulását több tényező együttes hatása határozza meg: szerepe van az egyéni hajlamnak, hormonális változásoknak és a megváltozott élethelyzettel kapcsolatos pszichés stressznek is. Fokozottan veszélyeztetettek azok a kismamák, akik korábban – akár a megelőző terhesség során, vagy ettől függetlenül –, mutattak depressziós tüneteket. Illetve már az is hajlamosító tényező lehet, ha a családon belül már előfordultak depressziós esetek.


A hormonok és a férjek

Az okok kiderítésének céljából a kedvezőtlen hormonhatás befolyásolására is végeztek vizsgálatokat. Ezen feltevés szerint a hangulati élet kedvezőtlen változását az ösztrogén szintjének gyors csökkenése okozza a szülés után. Így a fellépő tüneteket egy "ösztrogén megvonásos szindróma" részének tekintik. A terhesség utolsó szakaszában a normális érték ötvenszeresére emelkedő ösztrogénszint ugyanis a szülés után jóval az átlagos érték alá esik vissza. Nagy-Britanniában a bőrre helyezett ösztrogéntapaszokat a terápiás módszerekkel kombinálva jó eredményeket értek el (az esetek 80 százalékában három hónapon belül sikeresen rendezi az anyukák állapotát.)

Újabban azonban inkább a pszichoszociális tényezők szerepét hangsúlyozzák a zavar kialakulásában, hiszen az új gyermek születése rendkívüli pszichés, szociális és interperszonális alkalmazkodási kényszerrel jár. A nőnek nemcsak a házassága, a napi teendői és szerepei változnak meg, de legalábbis egy időre le kell mondania a karrierjéről is. Gyakoriak az anyagi nehézségek, és az alvásra, pihenésre sem jut idő. Ezen stresszorok halmozódása vezet a depresszióhoz, amit azonban segíthet kivédeni a támogató társ, a segítőkész családtagok valamint a biztos anyagi háttér.

Mi lehet a megoldás? A kiegyensúlyozott, harmonikus házastársi kapcsolat védő hatása a szülés után fellépő depresszió kialakulása szempontjából jól ismert. Segíthetnek a különböző pszichoterápiás eljárások, a család- és párterápia, illetve a stresszel való megküzdési képességünk fejlesztése, az önismeret javítása, önértékelés növelése. Súlyos esetekben alkalmaznak gyógyszeres kezelést is: antidepresszánsok, szorongásoldók és altatók képezik ennek az alapját. Azonban ezek szedése nem teljesen veszélytelen, hiszen az anyatejen keresztül bekerülhetnek a gyermek szervezetébe is, ezért a szoptatás abbahagyásával járhat.


De hát ez csak természetes!

Az evolúciós megközelítés szerint a depresszió egy természetes reakció valamilyen kellemetlen életeseményre, veszteségre, vagyis igazából „erős szomorúság”, és nem egy "betegség". Ebben a felfogásban a szülés utáni depresszió a csökkent támogatottságra, vagy az utódnevelés fokozott kockázataira adott adaptív negatív emocionális állapotnak tekinthető.

A "depresszió" rendkívül elterjedt reakció. Ha káros lenne, a törzsfejlődés során kiszelektálódott volna – állítja Szendi Gábor, magyarországi pszichológus, a „depresszióipar” egyik nagy bírálója. Egy adaptív reakciót nem biztos, hogy kezelni kell, de ha igen, semmiképpen nem vegyületekkel. Ha ugyanis a depresszió adaptív reakció, akkor azt kell megváltoztatni, amire reakcióként megjelenik: a terhességi és a szülés utáni depresszió evolúciós célja és értelme vagy kiváltani a környezet nagyobb támogatását vagy az a gyermek amúgy is bekövetkező elvesztésének előkészítése.

Kaliforniai nélkülöző borsószedők. 
<br />
Harmickét éves, hét gyermekes anya
<br />
<i>fotó: Dorothea Lange, 1936</i>Kaliforniai nélkülöző borsószedők.
Harmickét éves, hét gyermekes anya
fotó: Dorothea Lange, 1936



Megtanulni visszamosolyogni

Az utóbbi évtizedek kutatásai szerint az anya krónikus depressziója komolyan veszélyezteti a gyerek fejlődését. Az ilyen anya nem érzékeny a gyerek jelzéseire, nem képes megfelelő társas ingerekben részesíteni őt. A depressziós anyák ritkábban érintik meg a csecsemőiket, mint más anyák, és kevesebb tevékenységbe, játékba vonják be őket. Kevesebbet beszélnek hozzá, nem mosolygással reagálnak a mosolyukra, hanem szomorúak és idegesek velük.

A depressziós anyák gyerekeire alacsonyabb aktivitásszint, kevesebb mosolygás jellemző, és többet is szomorkodnak: mintegy leutánozzák az anya viselkedését. Nem beszélnek és játszanak annyit, mint más gyerekek, nyűgösebbek és feszültebbek. Általában az anyjukhoz sem kötődnek olyan biztonságosan. A gyerekek védelmében a fejlődéskutatók terápiás technikákat dolgoztak ki az anyák viselkedésének javítására: a depressziós anyát arra tanítják, hogy utánozza le a baba pozitív társas viselkedését, egyértelműen kommunikáljon, ha a gyerekhez beszél, és a szintjének megfelelő játékot játsszon vele.


Megelőzhető lenne?

Nem jellemző a szülésre, terhességre felkészítő könyvekre sem, hogy különösebben foglalkoznának a szülés utáni depresszió ismertetésével. A kismamaklubok, a szülésre felkészítő különböző tanfolyamok is gyakran „kifelejtik” a programból. Pedig a kismama talán könnyebben leküzdené a bűntudatot és fordulna segítségért, ha pontosan tudná, miről van szó, és hogy problémájával nincs egyedül.

Kádár Melinda, pszichológus, a kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület tanácsadóját kérdeztük arról, hogy az általuk szervezett kismamaklubban felkészítik-e erre a kismamákat? Mint megtudtuk, éppen idén áprilisban volt egy ilyen jellegű előadás a kismamák számára. Bár voltak érdeklődök, a szakember úgy tapasztalta, hogy a kismamák körében is tabunak számít ez a téma. A legtöbben úgy érzik, hogy ez életük legboldogabb időszaka, amit semmi sem árnyékolhat be.

A tartózkodás a kismamák részéről érthető Kádár szerint, hiszen senki sem akar arra gondolni, hogy esetleg vele is megtörténhet, hogy az anyaságnak esetleg lehet egy ilyen oldala is. A pszichológus visszajelzésekről sem igazán tudott beszámolni.

A kolozsvári kismamaklub 761 tagot számláló levelezési listáján egyetlen konkrét esetről tud, amikor valaki segítséget próbált kérni egy másik, feltehetően depressziós anyuka számára. A felajánlott segítségre azonban nem érkezett semmilyen válasz. Véleménye szerint érződik, hogy az anyukák félnek, tartanak attól, hogy valakinek beszámoljanak a helyzetükről, mert talán elítélik majd őket.

Kádár Melinda szerint a környezet hozzáállásával van a gond: ha valaki mégis segítséghez fordul – akár éppen egy orvoshoz is –, akkor gyakran azzal a reakcióval szembesül, hogy „Szedd össze magad!”, „Te csak örülj a kisbabádnak!”, „Te csak boldog lehetsz most!”. Amennyiben mégis szakértői segítséget, pszichológust vagy pszichiátert ajánl a családi orvos, az lenne a kívánatos, hogy olyan kezelést találjanak, amelyet az anyuka a szoptatás mellett is folytatni tud. „Fontos, hogy ne válasszák el a kisbabát, mert egyrészt ez hormonális szempontból is problémás lehet, másrészt pedig tovább növelheti az anyában a bűntudat érzését” – fejtette ki a pszichológus.

Kérdésünkre, hogy talán tovább nehezíti a hazai anyukák helyzetét, hogy Romániában nincs védőnői hálózat, Kádár elmondta, hogy ez akkor lehet hasznos, ha a védőnő a legkorszerűbb babagondozási ismereteket tudja átadni a kismamának, és nem elavult, gyakran kéretlen tanácsokkal fárasztja. „Szoptatási tanácsadók kellenének meg szoptatáspárti gyermek- és családorvosok” – véli a szakember.


Miben segíthet a környezet?

Dr. Kádár Annamária, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar marosvásárhelyi kirendeltségének adjunktusa kérdésünkre elmondta, a depresszió elkerülhetó ha ilyen esetekben az anya a családtól több odafigyelést, támogatást, segítséget kap. Fontos a gyermekágyi időszakban megtörténő szűrés (speciálisan erre a célra kifejlesztett Edinburgh Postnatal Depression Scale (EPDS) kérdőívvel).

Szülés utáni depresszió esetén romlik az anya szoptatási készsége, aminek következtében csökken vagy elmarad a csecsemő súlygyarapodása, a gyerek nyugtalanná, rosszul alvóvá válik, ami tovább rontja az anya önértékelését, depressziója fokozódik (előfordul, hogy emiatt bántalmazza gyermekét). Követendő példaként említette, hogy Svájcban 1998-ban megalakult az első, pszichiátriai osztálytól különálló intézmény, a Casa Florina, amelynek célja a prevenció, ahol a zavar korai stádiumában segítik az anyát.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS