2020. január 19. vasárnapSára, Márió
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A romániai nők 29%-át bántalmazta fizikailag a partnere

Gyöngyi Annamária kérzedett:Gyöngyi Annamária 2001. augusztus 29. 23:52, utolsó frissítés: 23:52

A Szatmárnémetei Caritas által működtetett Refugium Bántalmazott Nőknek jelenleg az egyetlen ilyen típusú menedékhely Romániában. Csirák Dalma programvezető mesélt nekünk az országos és helyi viszonyokról, a társadalom reakciójáról.




Mióta létezik, és milyen segítséget nyújt a szatmári iroda, illetve a Refugium?

Szatmáron tavaly október óta működik a családsegítő iroda, ahol főként a családon belüli bántalmazással foglalkozunk. Itt mindenkinek lehetősége van ingyen igénybe venni szakemberek segítségét. Pszichológus, szociális munkás és jogász tart tanácsadást. Ezen az irodán keresztül juthatnak el a nők és a gyerekeik a Refugiumba, egy időszakos menedékhelyre, ahol biztonságban és erőszakmentes környezetben élhetnek. Biztosítunk számukra alapélelmiszereket, tisztítószereket és természetesen a legszükségesebb használati tárgyakat.

Egy nő 3-tól 6 hónapig lakhat itt, és többször is igényelheti a Refugium szolgáltatásait, mivel az erőszakos helyzet dinamikája és a jövőbeni perspektívák között nagyon szoros az összefüggés. A Refugiumba minden érintett személy alapos kiértékelés alapján kerülhet be, miután aláír egy szerződést, ami a többiekkel való együttélést segíti elő. A bántalmazott nők ügyvédi segítséget kapnak ahhoz, hogy az erőszakos helyzetből jogilag is kiléphessenek, ezen túl pedig ők és a gyermekeik pszichológus segítségével túljuthatnak a bántalmazás okozta traumákon.


Hányan vették igénybe a szolgáltatást?

Eddig összesen 12 nő és 26 gyerek lakott a házban. A nők 40%-a visszatért a férjéhez (azaz az agresszorhoz), 40%-a elvált, és egyedül neveli tovább gyerekeit. A többiek helyzete még nem tisztázódott.

Kik fordulnak az irodához segítségért?

A tapasztalat az, hogy általában sokgyerekes anyák keresnek fel minket, akiknek az egyetlen motivációjuk a helyzet megváltoztatására sokszor csak a gyerek. Ha nem lenne gyermekük, aki szintén áldozata az erőszakos kapcsolatnak, inkább tűrnék tovább a bántalmazásokat. Gyakran előfordul, hogy valóban életveszélyben vannak ezek a nők. Van egy anyukánk, akinek a férje rendszeresen kihordta az udvarukra a ruhákat, bútorokat, hivatalos papírokat és felgyújtotta. Ebben a családban 4 gyerek van, kettő közülük erősen értelmi fogyatékos, a másik kettő is kisegítő iskolába jár. Van egy másik család, ahol szintén 4 gyerek van, ott a papa néha a szék lábát a nagyobbik gyerek fejére tette és ráugrott a székre. Vagy volt egy olyan nő is, akinek a lába már feketés-lila volt, mivel a férje vasrúddal verte azért, mert nem volt hajlandó lefeküdni vele. De azt hiszem, ennyi elég a véres történetekből.

A romániai nők hátrányos helyzetéről sokat hallani. Valóban kiemelkedően rossz a helyzet Romániában? Mennyiben hasznosíthatók itthon a külföldi tapasztalatok?

A tapasztalatok általában azt mutatják, hogy ez a jelenség önmagában nem ország-függő, nincs közvetlen kapcsolat a gazdasági, politikai, kulturális szint és a családon belüli agresszió között. Egyes szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy Európában valószínűleg a kereszténység hatására kialakult nőszereppel van inkább összefüggésben (alárendelt, másodrendű szerep, Éva, aki ugye gyarló teremtés, és felelős minden bűnért).

Az egyetlen jelentős különbség, ami a nyugati országokkal szemben létezik, az az ellátásban van. Amíg Romániában Szatmáron van az egyetlen Refugium, addig nyugaton szinte minden városban léteznek ilyen menedékhelyek. Addig, amíg itt a legtöbb nő azért megy vissza az agresszorhoz, mert egyszerűen nem képes eltartani a gyerekeit albérletben, egy fizetésből, addig nyugaton olyan mértékű állami támogatást kap, amiből még egy menedékhely költségeit is fizetheti. Amíg nyugaton kicsit szégyen egy ilyen helyen lakni, és csak azok veszik igénybe, akiknek szükségük van rá, addig itthon komoly szűrőn kell átesniük a jelentkezőknek, mert gyakran kiderül, hogy sokan közülük "csak" hajléktalanok.

Ha felmerül a családon belüli bántalmazás témája, mindenki a nőkre gondol, mint áldozatokra. És mi van a férfiakkal?

Természetesen a leggyakrabban a nők az áldozatok. Statisztikai adatok szerint a kapcsolaton belüli bántalmazásoknál csak 10%-ban jelenik meg a férfi áldozatként. Fontos azonban megemlíteni, hogy a férfiak esetében a bántalmazás hatásai teljesen más jellegűek, mint a nőknél. A bántalmazott férfi nem éli át bénító hatásúként a partnere iránt érzett félelmet, nem jut el odáig, hogy a személyisége megváltozzék az önértékelés, az önbizalom drasztikus csökkenése miatt, úgy ahogy ez a nők esetében ez megfigyelhető. A társadalom általános normái pedig mindenképpen megkönnyítik a férfinak egy ilyennemű kapcsolatból való kitörését, ellentétben a nővel.


Hogyan viszonyul a társadalom a bántalmazott nőkhöz? Valóban mindig áldozatként tekint rájuk?

A társadalmi normákkal való ütközés napirendi pont a bántalmazott nőkkel való foglalkozás során. Vannak olyan általánosan elfogadott sztereotípiák, előítéletek, amelyek olyannyira beivódtak mentalitásunkba, hogy önkéntelenül használjuk őket. A társadalmi köztudatban a családon belüli erőszakról élő kép sok részlete hamis, és csak arra szolgál, hogy olyan kifogásokat és érveket nyújtson, amelyek elítélik az áldozatot és felmentik a bántalmazót.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS