2019. február 21. csütörtökEleonóra
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Tömzsi sárkány” Romániában

szerk. 2010. szeptember 03. 17:28, utolsó frissítés: 2010. szeptember 09. 12:04

Törpe méretű ragadozó, sarlószerű karmot visel, és annyira elüt társaitól, mint egy bálna a vízilótól. Nyugi, már néhány millió éve kihalt, de valamikor itt élt Erdélyben.


Az Európában felfedezett kréta kori húsevő dinoszauruszok egyikének máig legteljesebb csontváza került napvilágra a Szászsebes környéki szárazföldi üledékekből. A leletet 2009-ben fedezte fel Vremir Mátyás kolozsvári geológus–paleontológus, segítségére volt Csiki Zoltán, a Bukaresti Egyetem Geofizikai és Geológiai Karának előadótanára, Stephen Brusatte, a Columbia Egyetem Föld- és Környezettudományi Karának kutatója és Mark Norell, a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum paleontológiai részlegének igazgatója. A 70 millió éves, teljesen új theropoda fajhoz tartozó szenzációs fosszíliát a kutatók Balaur bondoc-nak, azaz „tömzsi sárkány”-nak nevezték el. Kérdéseinkre Csiki Zoltán válaszolt.


Mit kell tudni erről az újonnan felfedezett dinoszaurusz fajról? Miért számít olyan különlegesnek, hogy egy ragadozót találtak ebben a valamikor szigeti faunában?

- A legelső, és talán hazai viszonylatban legfontosabb dolog, hogy ez az első valamennyire diagnosztikus, részletesen rekonstruálható ragadozó-dinoszaurusz faj Erdélyből. Eddig nagyjából csak a növényevőket ismertünk innen, míg a ragadozók jelenlétét szinte kizárólagosan csak táplálkozás közben elhullatott, izolált fogmaradványok sugallták. Ez most teljesen felborult, és a köpcös sárkány Európa-szinten a legteljesebb ragadozó-dinó a felső-kréta korből. De világszinten a legnagyobb újdonságnak azt tartanám, hogy a Balaur egy egyedi, korábban nem ismert testalkatot képvisel. A kutatásaink szerint a Balaur a dromaeosauridae-k (kistermetű, a hátsó végtag második ujján egy nagy, sarlószerű karmot viselő ragadozó dinoszauruszok) családjának tagja; ezeket elsősorban Ázsiaból és Észak-Amerikából ismertük eddig, de ehhez újabban Dél-Amerika is társult.

Ő az új felfedezettŐ az új felfedezett


Alapvető újdonságokra e csoporton belül szerintem nem sokan számítottak. Ezt most Balaur alapvetően cáfolja – annyira elüt közeli rokonaitól, mint pl. egy bálna a leszármazástanilag hozzá aránylag közel eső vízilótól. Az mar csak ráadás, hogy a felfedezése azt bizonyítja, hogy a dél-európai szigettenger és (legalábbis) az ázsiai szárazulat között valamiféle ősföldrajzi kapcsolat létezett. Egyébként semmiképp nem különleges az, hogy itt egy ragadozót találtunk – inkább már régóta vártuk ezt a felfedezést, mert „hiányzott” egy ragadozó ahhoz, hogy ez egy ökológiailag kiegyensúlyozott állat-összlét meglegyen.


Mekkora tudományos szenzációnak számít egy új dinófaj felfedezése? Mennyi esélye van annak, hogy eddig még ismeretlen fajra bukkanjanak a kutatók?


- Érdekes módon, majd kétszáz évvel a legelső dinoszaurusz-fajok felfedezése után, az évente leírt új fajok nem hogy ritkulnának, inkább egyre gyarapszanak. Ehhez az is hozzájárul, hogy a modern, jóval szorosabb követelmények és elvárások miatt a leírt dinófajok „hosszabb életűek”, megbízhatóbbak, mint pl. a 19 század második felében szökőár-stílusban leírt taxonok. Egy 2008-as felmérés szerint 675 érvényes dinó-fajt ismertünk, ez, becslésem szerint, legalább 25-35 fajjal gyarapodott az utóbbi két év alatt, ezek jó része az utóbbi 70 évben lett leírva. Európában az utóbbi 12 hónap alatt 6 újabb dinoszaurusz-fajt fedeztek itt fel, csak a legfelső-kréta korú, tehát a Balaurral nagyjából egykorú rétegekből. És meglepetések még jöhetnek...


Hány dinoszaurusz-lelőhely van Romániában, szerencsés helyzetben vagyunk-e ebből a szempontból a szomszédos országokhoz képest?

- Közép-kelet Európában mindenképpen egyedi helyzetben vagyunk. Románia az egyetlen környékbeli ország, ahonnan több mint egy-két dinoszaurusz-lelőhely ismert, és ezek nemcsak egy bizonyos korra szorítkoznak. Földtani szempontból legidősebb lelőhely a Királyerdő egy bauxitbányájában található, Korneten, alsó-kréta rétegekben; maga a gyűjtemény nagy része a nagyváradi múzeum természettudományi részlegének része.



A Kárpát-íven kívül húzódó területekről egyetlen, jelenleg elveszettnek tekinthető dinómaradvány ismert, szintén a kréta-kor idősebb részéből, a dél-dobrudzsai Cochirleniról; a múlt század elején fedezték fel, és egy nagytestű ragadozó dinoszaurusz elhullott foga.

Szintén egy pár izolált ragadozódinó-fogat Nagybarodról írtak le, a felső-kréta fiatalabb rétegeiből; ezek valamikor a budapesti földtani intézet gyűjteményében voltak beleltározva, de ma szinten elveszettnek kell őket tekinteni.

Végül, a legjobban ismert, leggazdagabb dinóleletek a kréta-kor végéről, a ún. Maasztrichti rétegsorokból kerültek elő; ezek klasszikus lelőhelye a Hátszegi-medence, elsősorban Szentpéterfalva környéke, de nemrég az Erdélyi-medence délnyugati sarkában, Zsibó vidékén, valamint újabban Ruszkabánya környékén is előkerültek hasonló korú maradványok.

Összehasonlításképp: a szomszédos országok közül Bulgáriából csak nemrég kerültek elő töredékes maradványok, tengeri üledékekből, és hasonló a helyzet a Krím-félszigeten is. Magyarországon a szinten nemrég felfedezett iharkúti lelőhely kimerülhetetlennek néz ki. Szlovénia, Olaszország egy-egy újonnan felfedezett lelőhellyel van képviselve; az ausztriai lelőhely több mint 140 éves már, és újabb leletek azóta sem kerültek elő.


Hány éve zajlanak Romániában ezek a kutatások? Kikkel működtök együtt? Honnan kaptok támogatást a kutatásokhoz?

Az erdélyi dinók legelső kutatója, lényegében felfedezője a hátszegi származású Nopcsa Ferenc báró, aki a 19 sz. végén és a 20. sz. elején dolgozott. Nevéhez fűződik számos dinoszaurusz-, de krokodilus-, teknős- és repülőhüllő faj leírása, tanulmányozása.

Csiki Zoltán <i>(fotó: hotnews.ro)</i>Csiki Zoltán (fotó: hotnews.ro)


Nopcsa korai halála után (1933) a kutatások hosszú időre megszakadtak, és csak a múlt század hetvenes éveinek végén kezdődtek újra. Újabban a bukaresti és a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem kutatócsoportjai végeznek dinókutatásokat, gyakran külföldi kollégákkal együttműködve.


Melyek voltak az eddigi legnagyobb felfedezések?

Balaur mindenképp a legfontosabb felfedezés, véleményem szerint. De vannak még aránylag új, érdekes leletek, mint pl. egy óriásnövésű repülőhüllő, két új növényevő dinófaj publikálása 2003-ban, illetve az idén; dinótojások és kacsacsőrű dinoszaurusz-fiókák; új krokodilus- és teknősfajok felfedezése; valamint az ún. kisgerinceseké: halak, kétéltűek, gyíkok, kígyók, madarak, kisemlősök – mind-mind érdekes új dolgok, bár elismerem – egy új békafaj felfedezése semmiképp nem vert volna fel ennyi port.


Románia területén a Kréta-korban egy szigetvilág volt, ezt pontosan hogyan kell elképzelni? Milyen élőlények népesítették be?


A krétakor második felében fontos tengerszint-emelkedés történt, emiatt a kontinentális Európa jó része víz alá került. Emellett, az alpi Európa (az Alpok, Kárpátok, Balkán, Appenninek) jó része még önálló tektonikai kislemezek formájában sodródott a Tethys-óceanban. E két körülménynek köszönhetően egy önálló, összefüggő szárazulat helyett egy kisebb-nagyobb szigetekből álló szigetcsoport volt itt található, gyakran vulkánokkal megtűzdelve, és egy meleg, szubtrópusi éghajlattal megáldva, aminek köszönhetően pálmaerdők és fatermetű páfrányok alkották a növényzet jó részét. Ezek mellett gerinctelenek (csigák, kagylók, ízeltlábúak), valamint növények tettek ki a kor „Hátszeg-szigetének” élővilágát.

A szigeti életmód miatt a növényevő dinók jó része törpenövésű volt, hosszuk általában 2.5 és 4.5 m között mozoghatott. A Magyarosaurus nevű titanoszaurusz-családtag valószínűleg elérhette a 6-7 m testhosszat is, és ritka leletek arra mutatnak, hogy valószínűleg egy ennél nagyobb, 10-12 m hosszú faj is létezett – de ez még mindig elmarad az igazi nagy dinók mellett.


Hogyan zajlanak ezek a kutatások? Van valami, amit konkrétan kerestek, egy darab a „kirakósból”, vagy ez többé-kevésbé próba-szerencse alapon megy? Egyáltalán mennyiben szerencse kérdése egy ilyen felfedezés?

Több módszert alkalmazunk – ásatásokat, ha olyan lelőhelyről van szó, ahonnan már kerültek elő csontok, és a kövületeket tartalmazó réteg tovább húzódik, iszapolást, amikor kisgerincesek apró csontjait nyerjük ki, az agyagos kőzet mosása és szitán való átszűrése után, valamint a leletmentést – amikor a kövület-előfordulás kisméretű, gyorsan erodálódó környezetben található és kevés, esetleg csak egy-két maradványt tartalmaz. A Balaur felfedezése inkább a legutolsó esetre hasonlít, nagy szerencsének tekinthető, hogy Vremir Mátyás kollégánk épp akkor látogatta meg az illető kőzetkibúvást, amikor a csontváz napfényre került.

Vremir Mátyás a kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székházában csütörtökön mutatta be a szenzációs leleteket; fotóink ez alkalommal készültek. A kutató a leleteket az EMÉ-nek adományozta; a Balaur-csontokat megfelelő tárolókban állítják majd ki.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS