Vama Veche: a világból kiszakadt szelet
Kudor Emese 2010. augusztus 12. 16:15, utolsó frissítés: 16:15Éjjel meztelen fürdés a tengerben, napfelkelte-nézés a parton, hajnalig tartó buli: ez nem az a hely, ahonnan kipihenten térsz haza.
Ha pihenésre és nyugalomra vágysz, rossz helyen keresgélsz: a tengerpart bolgár határhoz átnyúló csücske nem erről híres. És ezt valószínűleg csak mi nem tudtuk, amikor 15 órás vonatozás után – amelyhez alapjáraton legalább két órás késés tartozik – megérkeztünk Vama Vechére.
Igazából nem tudtam, mi a különbség a román tengerparti települések között, mindegyiket hasonlónak gondoltam: manele zene harsog, miccs-szag árad mindenhonnan, és feszítős emberek törölközői lepik el a part minden zsebkendőnyi részét. Ezért is morfondíroztunk sokat a testvéremmel, hogy mi legyen az egy heti szabadságunk alatt: mindenképp valami vízhez közeli helyen szerettük volna eltölteni az időt, ahol lubickolni és napozni is lehet, esetleg esténként egy-egy sört meginni egy teraszon. A másik opció a Balaton lett volna, de mivel ketten maradtunk, így ódzkodtunk elindulni. Vamán pedig barátnőink dolgoztak, néhány szóban említették is már a telefonban, hogy „laza hely, hangulatos, nem olyan, mint a többi part”. Haha, hát milyen legyen? Tény: valóban más, ezt megtapasztaltuk.
Valitól, az egyik parti vendéglő bárosától megtudtuk: az a baj Vamával, hogy már „moda” lett, a „clientela” megváltozott, míg régebb igényesebb és komolyabb emberek jöttek le, most már sok a suhanc, a forgalom pedig apad. Igaz, a part sem a legtisztább, de nem érdemes a negatívumokra kihegyezni a figyelmünket.
A hely különlegességét sok mindennek köszönheti, de aki már a homokban áttáncolt mezítláb egy éjszakát, úszott éjszaka a tengerben, és a legnagyobb hőségben locsolták le slaggal a takarítók, az átérzi Vama varázsát. Igazából egy fesztiválra hasonlít leginkább, ahol sátrakkal érkeznek a résztvevők, azt felhúzzák valahol a térben, majd oda legtöbb két órát térnek vissza aludni éjszaka, a kocsmák pedig különböző helyszínekként funkcionálnak. Itt vagy filmet vetítenek, vagy koncertet adnak, de a könyvespolcról olvasnivalót is válogathatunk. Este pedig több „színpadon” folyik a buli, a „mindenki ismer mindenkit” érzés körülleng, akárcsak otthon. De nézzük a specifikumokat.
Utazás
Indulás előtt nem árt előrelátónak lenni, és néhány nappal korábban megvenni a vonatjegyeket, máskülönben úgy járhatnak, mint mi. Nővérem a vonat indulásának pillanatában váltott jegyet Segesváron, kapott is Buzăuig helyet, majd utána egy kedves népes család telepedett be a fülkénkbe. Mi tehát kiköltöztünk a folyosóra, és a csomagon ülve töltöttük el a maradék alig hét órát. Az ülőhelyekért valóságos harcok dúlnak, aki pedig lemaradt, az a földön ülve vagy feküdve zötykölődhet.
Egyébként a vonat diákzsebhez mérten nem drága, kedvezménnyel 100 lejből Kolozsvártól Mangaliáig oda-vissza meg lehet úszni. Extra szolgáltatásként a tengerpart közelében már nudista strandolókat lehet kukkolni az ablakból, az újdonság varázsa azonban hamar elmúlik. Mangalián már okosabbak voltunk, megvettük előre a helyjegyet péntekre hazafele. Onnan egy rövid buszozás, a Május 2 strandot elhagyva a végállomásnál kell leszállni, ahonnan már csak pár méter a tengerpart.
Visszafele kicsit még neccesebb volt az utazás. Szokás szerint az utolsó utáni pillanatban robbantunk be az állomásra, azonban rögtön megnyugodtunk, látva a várót ellepő embertömeget: még nem ment el a vonat. Megkérdeztük, hogy ha nem most, hát mikor indul? „Cam la ora 2” – mondták ezt a kasszás nénik fél kettőkor. Aranyos. Ha ők nem, hát ki tudja? No, fél háromkor indultunk, természetesen a légkondi nem működött, a gyermekek ájuldoztak a hőségtől. De a szorult helyzetekben születnek ugye a kreatív vállalkozások: azonnal hideg sört, üdítőt és fagylaltot kínáltak a folyosón, kb. 100%-os profitmarzzsal.
Szállás
Vama Veche tipikusan az a hely, ahol bárminemű szállás nélkül napokat el lehet tölteni. Hajnalig beszélgetés és buli, reggel 8 után akár sátorban akár lakókocsiban már kibírhatatlan a hőség, így nem lehet aludni. Jobb ilyenkor árnyékba húzódni, erre valók a víz közelében felállított, mediterrán hangulatot idéző nádernyők.
Biztos, ami biztos, mi sátorral felszerelve érkeztünk, amelyet rögtön le is hajítottunk a tengerpartra. A felverés nem volt nehéz, a homokba nem kell – nem is lehet – szeget verni, az óvatosabbak kövekkel rakják körbe a talapzatot. Ezért is történhetett meg – barátnőim elmesélése szerint – hogy viharok alkalmával csak úgy repíti a szél a sátrakat. Azonban ingyen van, ami lényeges szempont egy low-budget kiránduláskor.
Természetesen a sátrat házak udvarára, esetleg kempingben is fel lehet verni, az árak 10-15 lej körül mozognak éjszakánként egy főre számítva. Ha a biztonság kényelmétől eltekintünk, tisztálkodási lehetőség a parton is akad, itt 2,5 lejbe kerül egy zuhanyozás.
Étel
Meglepetésünkre elég sok ABC van a parton, ahol az itthoniaknál kicsit drágábban ugyan, de viszonylag elérhető áron lehet vásárolni. Gyorséttermekből és vendéglőkből bőség van, néhány lépcsőt megmászva még egy igazi halászcsárdát is találhatunk, ahol a tengerből frissen kifogott (?) halakat tálalják fel. A pincérek ugyan nem a kedvességükkel csalogatják oda a vendégeket: igazi halászok révén látszólag nem értenek sokat a vendégfogadáshoz, az italt és a megrendelt fogásokat inkább lökik, mint leteszik eléd – de annál nagyobb szeretettel, gondoljuk hozzá. A sör is finom, védjegy nélküli bolgár márka, így valószínűleg nem ők fogják az ország kereskedelmi hiányát mélyíteni. A menü tapasztalatlan erdélyi magyar szemünknek érthetetlen volt, az egyes fogások benne betűk kusza sorának tűntek, így nagy bátran, találomra böktünk rá a halfajtákra, de csalódni nem igazán lehet.
Az ismerkedés
azért érdemel különálló alcímet, mert ennek egyedi rituáléját találtuk meg Vama Vechen. Fesztiválhoz hasonlóan az emberek közvetlenek, könnyen kapcsolatot teremtenek. Miután a nevedet törve ejtik ki, második kérdés kötelező módon a „honnan vagy”, majd ezután ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy megosszák veled a saját származási helyüket. Innen indul a közös ismerősök keresése, a „meddig maradsz” és „nem jösz-e holnap Bulgáriába” fejezet. Automatikusan az éjszakai fürdés kérdése merül fel, majd, hogy hol sátrazunk. És ugyanez kb. 10-szer. Egy éjszaka alatt.
Egyébként érdekes módon nem csak románokkal és magyarokkal találkozhatunk, rengeteg a francia és olasz fiatal. Költségcsökkentés miatt valószínűleg lemondtak saját riviérájukról, áttelepedtek a "vadonba", hogy sátorban aludjanak és a szabadban tusoljanak. Vagy Vama híre már átlépte a határokat, és nemzetközi méreteket öltött? Lehet.
Szórakozás
Napközben egyértelmű: reggel fürdés és napozás, délben árnyék, délután újra fürdés és napozás. A víz nem mondható tisztának, de ha valaki kibírja az 1-2 méteres algatengert, beljebb már kevesebb zöld növény tapad a testéhez. Szerencsés esetben egy tengeri vihar nagyobb hullámokat is korbácsol, amelyekbe beledobhatod magad – vagy egymást, jól összetörheted magad, majd félhullaként kivánszoroghatsz a tengerből. Persze felmerül a kérdés, hogy mi is a jó ebben? Egyelőre megmagyarázhatatlan.
Este is több helyszín között lehet válogatni, a kedvenc mégis a part közepén fekvő Stuff klub. Igaz, a zenelista nem túl változatos – minden este pontosan ugyanazokat, ugyanabban a sorrendben játsszák -, de ez kevés fiatalt érdekel. Garantáltan giccsmentes dalok, inkább retró és természetesen olyan nagy nyári slágerek, mint a mi-e dor de tine, lângă inima mea, vara asta, stb. Mindenképp ajánlatos olyanok számára, akik felfrissítenék román könnyűzenei kultúrájukat.
Összegezve, az igazi varázst a címben előrevetített tulajdonság adja: egy világon kívülálló rész, ahol más törvények uralkodnak, mint otthon. Talán nincsenek is törvények, és ez benne a szép. Olyan érzés, mintha bármit következmények nélkül megtehetne az ember, mert nincs, ki felelősségre vonja. Kicsi szabadság (tév)képzet. És egy olyan nyaralás, amit egy hétig kell pihenni majd a munkában.