2020. február 27. csütörtökÁkos, Bátor
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Már nincs kikhez hazalátogatni

válogatta:Sipos Géza 2002. november 27. 17:26, utolsó frissítés: 16:59

"Azzal kezdõdött, hogy #b#nincs hol aludnom#/b#. Részletezzem, milyen napokig egy padon aludni, és napközben elvállalni bármilyen munkát?" Itthonmaradt és kivándorolt disputázók nyíltszívû beszélgetése az emigráció gondjairól.





károlyi nov. 23

Barátaim többsége külföldön él. Nemzedékem, osztálytársaim kilencven százaléka kivándorolt. Minden levélváltáskor, minden beszélgetéskor elkerülhetetlenül elõjön az itt, az ott, a miért vagyok itt miért nem ott. Én kipróbáltam itt is, ott is. És az a szomorú tapasztalatom, hogy az emigráns szindróma gyógyíthatatlan betegség. Hazaérkezve is jelen van az életünkben az emigráns tünetegyüttes.


12321 nov. 23

Alapvetõ emberi jogom ott élni, ahol akarok. Én úgy döntöttem, hogy mindenféleképp Romániából el kell jönnöm, és kész. Nem tartozom magyarázattal senkinek sem. Tíz év emigráció után, úgy vélem jól döntöttem. (...) Nincs az az ok, amiért én hazatelepülnék.


károlyi nov. 23

Az érdekel, hogy milyen bizonytalanságokkal jár az emigráns lét. 12321, neked is biztosan voltak/vannak rosszabb napjaid. Amikor idegenkedsz a környezetedtõl. Vagy esetleg eszedbe jut az a környezet, amit felváltottál. Ilyenkor mire gondolsz? Vigasztalod-e magad? Vagy egyáltalán nem jut eszedbe? Milyen hazalátogatni?


Kányanov. 23

"Aki elmegy, egy kicsit meghal" -- mondja a fáma (a maradók szemszögébõl). "Aki marad, az is" -- ezt kell mondjam én is, gyakorlatból. Az idõ telik s ahányszor hazalátogatok, egyre idegenebbnek tûnik az ottani világ. [...]


12321 nov. 23

Bizonytalanság. Nos nálam úgy volt, hogy mikor leszálltam a Nyugatiban a vonatról, rögtön azzal kezdõdött, hogy nincs hol aludnom. Létbizonytalanságban éltem, [...] netán részletezzem, milyen napokig egy padon aludni, és napközben elvállalni bármilyen munkát, abban a reményben, hogy összegyûl 3-4 havi albérlet ára, amennyit rendszerint elkérnek egy új bérlõtõl elõre?

Érzelem. Kezdetben, fõleg a bizonytalanság korszakában, nagyon erõs a honvágy. Én minden ürügyet kitaláltam, csak hazalátogathassak. De aztán ahogy az ember itteni élete kezd alakulgatni, lassan kezdi otthonosabbnak érezni magát itt. Fontos jelenség, hogy az itteni életemben elõször éreztem azt, hogy a dolgok jóra is fordulhatnak. Folyamatosan jóra, mind jobb és jobbra. Ez azért fontos, mert Erdélyben nem véletlenszerû a pesszimizmus és negatív gondolkodásra való hajlam...

Idegenkedés a környezettõl. Nincs ilyen érzésem. Bár elkeserítõ az a felismerés, hogy az anyaországi magyarok egy részének a szemében mi, erdélyiek betolakodók vagyunk, és a cigányok, zsidók, kínaiak után bennünket utálnak a legjobban. De egy igazán harcedzett erdélyi magyarnak ez smafu!

Milyen hazalátogatni, barátokkal találkozni? Már nemigen látogatok haza. Nincs kihez. Valamikor nagy baráti körünk volt. [...] Egy-két román nemzetiségûn kívül senki sincs már otthon. SENKI... És én az utolsók között voltam, aki eljött...


károlyi nov. 24

12321! Megkérdezhetem, hogy hány éves voltál, amikor kitelepültél, és mikor volt ez? Megtörténik-e, hogy álmodban ott vagy, ahol felnõttél? Kánya! Meg tudod határozni, hogy miben áll az a különbség, ami közted és az itthonmaradottak között kialakult?


csenge nov. 24

Károlyi, mit értesz az 'emigráns tünetegyüttes' alatt? Nekem csak a kaja és a nyelv hiányzott az elején. Az tetszik, hogy itt senki se kéri számon tõlem, hogy mért vagyok itt, míg Magyarországon rendszeresen megkérdeztek, mikor kiderült, hogy erdélyi vagyok. Így én se érzem azt a kényszert, hogy magyarázzam a bizonyítványom.


károlyi nov. 24

Nem vagyok biztos, hogy van ilyen jelenség, hogy emigráns tünetegyüttes, és abban sem, hogy ha van, akkor az mint tünet, azaz mint betegség adott. De az emberek nagy többsége gondolkodik "ittekben" és "ottokban", "emigránsokban" " benszülöttekben" és "otthonmaradottakban". Állandóan viszonyít, sok emberben van hiányérzet, vagy viszolygás.


12321 nov. 24

Én elõször '80-ban próbáltam dobbantani, majd '83-ban és '86-ban. '88-ban hivatalos befogadót kaptunk, egy ismeretlen magyarországi jótevõnktõl, azzal a kikötéssel, hogy nem szeretne velünk megismerkedni sem. Azonnal elindítottuk kitelepedési kérelmünket. Azonnal kirúgtak. Új munkát nem sikerült találnunk. Feketelistára kerültünk. 89 december 21-én reggel hívtak be az útlevélosztályra. Aznap délután kitört a forradalom Kolozsváron. Bár én már lélekben kitelepültem, az események engem is magukkal ragadtak, ott voltam a tüntetõk közt, a sörgyárnál.

Az útlevélosztály már csak '90 januárjában nyitott ki. De a kék útlevelemet nem válthattam ki, mert az osztályt megrohamozták a turistaútlevelekért. Én is kaptam egy ilyet. Ezzel mentem át a határon elõször, az új élet reményében. [...] 1993-ra sikerült annyira konszolidálni anyagi helyzetem, hogy családomat is ki merjem hozni. [...]

Nem álmodok már Kolozsvárról. Mégsem részletezném mi minden riaszt, ha hazautazom. Elégedj meg annyival, hogy 3 évig kettõs életet élve volt alkalmam kielemezni a két ország és lakói közti különbségeket, és szinte minden összehasonlítás Magyarország javára dõl el. [...]




károlyi nov. 24

Meg tudod mondani 12321, hogy melyek voltak azok az okok, amelyek erre a kétségbeesett kivándorlásra késztettek? Csak gazdaságiak? (a politikai körülmények jelentõsen változtak). Neked milyen képzeteid vannak Romániáról, a románokról és az erdélyi magyarokról?


12321 nov. 25

Rendben, itt vannak a legfontosabbak.
89 elõtti okok: 1) a totalitárius kommunista rendszer elfogathatatlansága; 2) éhezés; 3) fázás; 4) környezettel való állandó konfliktusok (fõleg politikai okokból); 5) érvényesülés ellehetetlenítése, származási okokból; 6) a szekuritáté idõszakos zaklatása; 7) utazáshoz való jog korlátozása; 8) nyomor; 9) nyomorból való kilábalás lehetetlensége (fõleg legális úton) ; 10) laza, vagy elhanyagolható rokoni kapcsolatok; 11) baráti kör kivándorlása; 12) a már kivándorolt barátok rövid úton történõ érvényesülése; 13) az anyaországtól és a civilizált világtól való elszigeteltség.

90 utáni okok: az emberek munkához, üzleti korrektséghez való negatív hozzáállása, a fölösleges bürokrácia, a utazási jog korlátozása a nyugati államok által (ez részben megoldódott az óta), igénytelenség, és primitívség, a mindent behálózó korrupció és hatalommal való visszaélés, a pilótajáték állami szintû támogatottsága, az utak állapota, a magyar oktatás állapota, az egészségügyi ellátás állapota, az ingatlanárak túlzott emelkedése, funargyuri és pártjának elsöprõ és ismételt gyõzelme, az RMDSZ és a magyar egyházakban való csalatkozás (fõleg a forradalom utáni segélycsomagok szétosztásának botrányos voltára utalnék).

És ellenérvként nem fogalmazódott meg semmi a maradás mellett? (károlyi)

Dehogynem. Szülõföldedet, szülõvárosodat elhagyni nem egy normális állapot.


Wayfarer nov. 25

Ezt nem értem. Miért "nem normális" manapság, amikor mindenki mindenfele utazik tapasztalatot szerezni... Sokan azok közül, akiket ismerek több évre össze-vissza költözködnek a világban, azzal az érvvel, hogy tanulni szeretnének. Aztán visszamennek, vagy sem, persze ez is benne van a pakliban. Van, akinek lételeme a költözködés egyik kultúrából a másikba, ha a helyhez kötnéd valószínûleg elõbb utóbb tényleg nem lenne normális. A másik meg a szomszéd faluig sem szeret elmenni, abba bolondulna bele.


Kánya nov. 25

Nekem Erdély egyre inkább olyan, mint ahogy a költõ mondja: "Mint Atlantisz...." Meg vagyok gyõzõdve, hogy anyám nem tudta a (másik) költõ nevét, de belémszavalta, mint elemistának, hogy "Eredj, ha tudsz... én... itthon maradok!" . Meg Mikes, meg minden.
Román iskolába jártam. Nem volna szabad panaszkodnom, mert elértem mindent, amit otthon szerettem volna. És miért mégis?... [...]




csenge nov. 25

Mikor a nyáron Romániában jártam, a legjobban Bukarest döbbentett le. Hatalmas kihalt betonhalmaz. Alig voltak üzletek és vendéglõk az utcákon, ha pénzt akartam volna költeni, egyszerûen nem lett volna mire. Az egyik balkanizmus, amit nagyon utálok, az ismeretlenek életébe való beleszólás. Pl. egy taxisofõrnek volt pofája megkérdezni, hány éves vagyok. A pozitívum pedig az volt, hogy lényegesen kevesebb volt a koldus, mint régebb. Viszont a nyár óta itt Párizsban majdnem minden utcán és metrófeljáróban látok romániai koldust.


károlyi nov. 25

12321! Mi az, amiben csalódtál Magyarországon?


12321 nov. 25

Hát van egy jó pár dolog. Megemlítek néhányat.
1) Idegengyûlölet. A magyarok egy részének idegengyûlölete vetekszik a román sovinizmussal. 2) Munkahelyi lopások. A langyos Kádárkorszak iszonyú pusztítást végzett a lakosság morális tartásában. 3) A magyar óvónõk, tanárok, pedagógiai felkészületlensége és az osztályzási rendszer átláthatatlansága. 4) Az államhatalom képviselõinek merevsége. 5) a vállalkozásokat sújtó adók magas mértéke. 6) a feketegazdaság. 7) kicsi az ország, nincsenek igazi kirándulóhelyek. Minden talpalatnyi föld valakinek a telke. 8) a romahelyzet megoldatlansága. 9) a magyar rendõrség töktelensége. 10) a kereskedelmi médiák népbutító tevékenysége. 11) Vallási szekták agymosó tevékenysége. 12) A sport, kiváltképp a labdarúgás körül kialakult áldatlan helyzet.


károlyi nov. 25

[...] Itthon jöttem rá, igen, hogy a honvágy leküzdhetetlen betegség. Mindig valahova vágyik az ember, innen Szatmárra, vagy Pestre, Párizsba, ott meg vissza. Ez az akut hiánybetegség. Ebben nõttem fel: otthon, ragaszkodás, hûség, kitartás. Ki tudja mi a tartalma? És miért mûködik ilyen makacsul? Nem tom, kérdezek. Mindnyájatokhoz! Ha megkérdezik tõletek, teljesen semleges környezetben, hogy hova valók vagytok, vagy azt, hogy honnan jösztök: mit válaszoltok?


12321 nov. 25

Én azt szoktam mondani, hogy zalaegerszegi, de az elsõ adandó alkalommal megszellõztetem, hogy Kolozsvárrol települtem át.


Kánya nov. 26

Ha kérdeznek, mindig megmondom, hogy erdélyi származású kanadai vagyok (Canadian of Transylvanian extraction). Oda még nem jutottam, hogy megkérdezték volna: jó-jó, de melyik városból. Néha a mosolyteli csend magyarázatot kér, s olyankor azt viccelem, hogy, igen-persze, én és a nagybátyám (Drakula) együtt jöttünk ki. Majd mindannyiszor mikor komolyabbra fordul a szó, megmagyarázom nekik, ki is volt az a Drakula igazából. Már ahogy én tudom. Meg egyéb. De már egyre többen tudják.


Kánya nov. 27

[...]Hogy továbbkomplikáljam a dolgokat, ismerek olyant, aki magyarnak tartja magát, pedig egy szót sem tud magyarul, és ismerek olyat, aki választékos magyart beszél s elsírja magát ahányszor felteszem a Rózsi-Rózsi-mi-bajodot, pedig ghánai. Na melyik micsoda? Kell még? Itt van egy (Magyarországon született) zsidó, tele lelkes ötletekkel, hogyan kellene fellendíteni Magyarhont -- egy bajom van a terveivel: "felejtsük el, mi volt, s kezdjük újra". Most már tudom: igenis, én erdélyi vagyok!


károlyi nov. 27

[...] Ne azt tessék nekem magyarázni, hogy milyen fasza túlélõ, talpraesett gyerekek vagyunk mi erdélyiek, hanem kb ezt: én konkrétan ehhez és ehhez a városhoz kötõdöm, az épületei, a hangulata ma is mérvadó akkor, amikor berendezkedem valahol.


____________________________________________

A beszélgetés folytatódik a Disputa Emigráns szindróma topikjában.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS