Amikor az egészségbe betegedsz bele
F. N. 2010. július 01. 15:23, utolsó frissítés: 15:41Az orthorexia nervosa azokat érinti, akik mániákusan sokat foglalkoznak az egészséges étkezéssel – az anorexiával áll rokonságban.
Hozzá sem érnél a cukorhoz, sóhoz, koffeinhez, alkoholhoz, gabonához, gluténekhez, erjesztőhöz, szójához, kukoricához és tejtermékhez? Elutasítasz minden ételt, ami kapcsolatba kerülhetett permetezőszerekkel vagy mesterséges adalékokkal? Könnyen megtörténhet, hogy miközben azt hiszed: nagyon egészségesen étkezel, tulajdonképpen orthorexia nervosa-ban szenvedsz. A hangzatos latin név idegi eredetű egészséges táplálkozási zavart jelent.
A szindrómát 1997-ben azonosította be Steve Bratman, egy kaliforniai orvos, azonban annyira kevés ember szenvedett benne, hogy a legtöbb orvos egyszerűen az azonosítatlan táplálkozási zavarok kategóriájába sorolta. Azonban az utóbbi időben az orthorexiások száma annyira megnőtt, hogy úgy tűnik:
külön betegségként kell foglalkozni a tünetegyüttessel.
„Míg a többi táplálkozási zavar túlsúllyal vagy kóros soványsággal jár, az orthorexiások testsúlya akár teljesen normális is lehet. Nem a mennyiség érdekli őket, hanem az elfogyasztott táplálék minőségére koncentrálnak, és maguk döntik el, mit találnak teljesen tiszta élelmiszernek” - magyarázta Ursula Philpot, a brit dietetikusok szövetségének tagja a Guardian című lapnak.
Az orthorexiás minden étkezés előtt ellenőrzi, mennyi nyomelem vagy vitamin található az adott ételben, és lelkiismeretfurdalást érez, ha valami „egészségtelen” táplálékot is magához vesz. A „jó” és „rossz” ételekkel való megszállottság ahhoz vezethet, hogy az érintett egyoldalúan táplálkozik, és gyomorpanaszai támadnak.
Közben azonban büszke az étrendjére, még akkor is, ha ez minden étkezést a stressz okává változtat, és kihatással van a személyes kapcsolataira is. „Az orthorexia és az anorexia ugyanazokból a gyökerekből táplálkozik, azonban a végeredmény két világosan elválasztható tünetegyüttes” - állítja Philpot. Az orthorexia
azonos számban érint nőket és férfiakat,
azonban az érintettek jellemzően 30 fölöttiek, és a jól képzett középosztályhoz tartoznak. A célcsoport nem véletlen, hiszen ezek az emberek férhetnek hozzá nagy mennyiségben azokhoz az információkhoz, amelyek egyes ételek káros hatásaira vonatkoznak. Ugyanakkor megfelelő mennyiségű idővel és pénzzel rendelkeznek, hogy egészségesebb alternatívákat keressenek.
Deanne Jade, a nagy-britanniai étkezési zavarok központjának alapítója úgy véli: a szindróma terjedését az okozza, hogy „a modern társadalom összezavarodott, ami az étkezést illeti”. „Az edzőtermek alkalmazottai, akik azt javasolják: csak bizonyos ételeket egyél, hogy javítsd a teljesítményedet. Vagy a könyvek, amelyek a vércsoportod vagy metabolizmusod szerinti étrendet javasolnak. Mind csak olaj a tűzre annak, aki az étkezéssel kapcsolatos félelmeire keres igazolást” - sorolta Jade.
Steve Bratman, az orthorexia diagnosztizálója nemrég honlapot indított a tünetegyüttesről. Itt olvasható Kate Finn története, aki hét évvel ezelőtt hunyt el orthorexia nervosa miatt. Kate története 1991-ben kezdődött, amikor puffadást, gyengeséget érzékelt minden étkezés után. Vegán (vagyis semmilyen állati eredetű terméket nem fogyasztó) étrendje nem volt eléggé kiegyensúlyozott, így egy idő után fogyni kezdett.
A drasztikus súlyvesztéstől megijedt,
és hirtelen azt kezdte enni, amit éppen megkívánt, legyen az gyorsétkezdei koszt vagy fagylalt. Ám egy idő után rájött, hogy ettől nem érzi jobban magát, és visszatért a vegán étrendhez. Ez a két véglet még jó néhányszor megismétlődött, amíg Kate szervezete már nem bírta tovább a jojózást. Közben orvosokhoz is fordult, akik azonban nem ismerték fel valódi problémáját, egyszerűen anorexiásnak hitték.
Ugyanazon a honlapon olvasható Bratman saját története is, aki egy olyan kommunában élt, ahol vegetariánusok és vegánok, a tejtermékeket vagy a hagymát elutasító étrendű személyek éltek együtt. Bratman csak zöldségeket fogyasztott és nem evett meg semmit, amit több mint 15 perce szedtek le, ráadásul mindent ötvenszer megrágva, teljes csendben (vagyis egyedül) fogyasztott el, és ügyelt, hogy soha ne lakjon jól.
Azonban egy idő után rájött: minden, az evéssel kapcsolatos társasági szokást kizárt az életéből, sőt, lassan egyébre sem gondol, mint az élelemre. Akár Kate, ő is egyik végletből a másikba lendült, mígnem megtalálta az egyensúlyt az étkezésében. Jelenleg amellett teszi le a voksát: bármilyen ételről legyen is szó, nem nehéz találni valakit, aki ajánlja és még valakit, aki ellenzi a fogyasztását – ez pedig a dietetikus tudományát kétélű és erőteljes fegyverré teszi.