Tettenértük a tavaszt
Fülöp Noémi 2010. április 13. 15:17, utolsó frissítés: 15:17A kolozsváriaknak könnyű, csak kipattannak a botanikus kertbe sétálni - a többieknek pedig lefotóztuk.
Mi lenne Kolozsvárból botanikus kert nélkül? Ha holnaptól eltűnne, hoppon maradna az összes szerelmes diák, aki mínusz fokokban a pálmaházba beszélte meg a randit, az összes menyasszony, aki oda járt fotózkodni, és az összes nagymama, aki szívesen üldögélt a padokon egyedül, a nagypapával vagy az unokával.
A botanikus kertben egy helyen koncentrálódik a tavasz esszenciája - jólfésült ágyások kerti virágokkal, szeszélyes ösvények és apró patakok, eldugott padok és kis terek. Öt lejért bármennyi ideig zavartalanul lehet kirándulni, a város kellős közepén.
Ahogy elindultam az első ösvényen, máris azon kaptam magam, hogy Áprily-verseket motyogok. A tavasz mindig előcsalja a zenélő rímeket, még akkor is, ha az iskolában bemagolt soroknak csak a felére emlékszem. Ez a kedvencem:
Sáncban a hóvíz
könnyű hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető.
Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibe héjban - kandin a lomb.
s mintha a róna
kedve dalolna
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.
Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzen a zsenge határ:
"Szíved a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide már"!
(Áprily Lajos: Tavaszodik)