2019. november 19. keddErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A legelső csíki kommunisták egyikének önéletrajza

Daczó Kati 2002. szeptember 24. 13:59, utolsó frissítés: 13:59

Kopacz Tamás nem követett el semmi rendkívülit, a párt ranglétráján sem jutott túlságosan magasra, életútja valószínűleg megegyezik a múlt század elején élt eszmetársainak többségével. Épp ezért lehet érdekes.



Curriculum vitae

Kopacz Tamás 100 éve, 1902. szeptember 23-án született Csíkcsicsón.

Kopacz Tamás a párt zászlajával 1961-benKopacz Tamás a párt zászlajával 1961-ben


Apám gazdálkodó ember volt, szegény földmives. Heten voltunk testvérek, négy fiú, három lány. 1914-ben, a világháború kitörésekor már megkezdődött részemre a gond, mert


családunkban én voltam a legnagyobb

és így anyámmal ketten kellett a család fenntartásáról gondoskodni.
1916-ban menekülés alkalmával Segesváron elvesztettem anyám és testvéreim a sok nép közt, és a magyar hadsereg marhacsorda hajtani befogott, és Hunyad megyébe, Bradig kellett hajtsuk a kincstár marháit. Itt egy grófi udvarba kerültem, ahol mint szolgai személyzet mindent dolgoztam a kosztomért. Rettenetesen bántott a sorsom, hogy a grófnak milyen jó dolga van és a kisasszonyoknak, mennyit járnak lovagolni, milyen finom étellel élnek, én pedig csak dolgozom és még ennem sem kapok rendesen.

1917-ben hazajöttem Csíkba, de a szüleim még nem jöttek haza, a házunkban német katonák voltak. Tél volt, hideg, február, meg voltam tetvesedve, rühösödve. Éhes voltam, rongyos voltam, fáztam, de a németek nem engedtek be a házba, civil nép még kevés volt, nagyon el voltam keseredve, ekkor gyűlöltem meg a német népet.

1917-ben napszámosnak mentem egy műmalomba Csicsóba, hogy segítsek szegény testvéreimen. Nagyon szerettem a gépeket és 918-ba inasnak mentem. 1920-ban fölszabadultam, mint molnár és lakatos. 1921-ben a Regátba mentem dolgozni egy cukorgyárba. Itt is dolgoztam mindenféle munkát. Itt kezdett az öntudat bennem ébredezni, mert

úgy hívtak, hogy szaktárs és továris.

A feljegyzés utolsó lapjaA feljegyzés utolsó lapja
922-ben visszajöttem Erdélybe, Marosvásárhelyre, Bányai malomba kaptam alkalmazást. 1924-ben bevonultam katonának, katonaságomat Vásárhelyt és Kolozsvárt töltöttem. 925-ben leszereltem, a marosvásárhelyi városi garázsba praktizáltam és sofőrvizsgát tettem. Innen átmentem a Transzilvánia gépgyárba, itt dolgoztam 926-ig, itt ismertem meg a baloldali munkát, már aktív részt vettem a földalatti munkába. Gál Kálmán vezetése alatt először röpcével azután "v.s". és szemináriumba jártam.

926 őszén vidékre mentem csépelni, cséplés után már nem mentem vissza a gyárba, hanem sofőrnek mentem, de 927-ben már hazakerültem Csíkba. Idehaza már azonnal a pártmunkába kezdtem. Már nem emlékszem biztosan, hogy Brassó vagy Marosvásárhelyről kaptam az anyagot, a konspiráció végett nem is volt fontos tudni, hogy ki a munkatársam, de végeztem.

A 930-as években ismerkedtem meg Majer Lacival, akivel sokáig együtt dolgoztunk. Akkor már Brassóval voltunk kapcsolatban. Májernek még az iskolái nem voltak rendben és minden évben el kellett menjen tanulni különböző helyekre. Akkor minden munkát rám bízott a megye területén, hogy irányítsam én, de megtörtént, hogy az anyag megérkezett az öt órai vonattal, egy elvtársné hozta, de ahogy letette a csomagot, már jöttek a hekusok, hogy hol a csomag amit hoztak, de már el volt rejtve és nem kapták meg, az anyagot eljuttattam rendeltetési helyére. Később egy pünkösdi búcsú alkalmával

"A fogház ablaka a kaszárnya udvarára nyílt". Ennek a fogháznak lett parancsnoka később Kopacz Tamás, és róla nevezték el az intézményt a városlakók "Kopacz villának".


Somlyón a búcsújáró helyet röpcéztük be

mindenütt éjszaka, még a kápolna ajtaját is. Reggel a lakásomon kerestek, de hiába, mert illegális néven nem találtak rám. Ekkor már Gyimesen is folyt a munka szépen, de valaki lebukott és engem köpött be, de a hekus az illegális nevemen keresett és nem tudott elkapni. Akkor, hogy gyanús voltam, két napig vallattak, de semmit nem tudtam, senkit nem ismertem és így a szokásos adagnál egyéb nem történt. 933-ban a gyergyói kommunista perben elítélt öt elvtársat a börtönben a szükséges dolgokkal elláttam, egyedül szerveztem meg a fogházba beszállítandó élelem, dohány és ruhanemű szállítását egy hűséges katona segítségével a kaszárnyából, mert a fogház ablaka a kaszárnya udvarára nyílt. Azután tovább dolgoztam Brassóval, a falvak népivel, a Madosszal, amit Kurkó Gyárfás 1938-as választásai is bizonyítnak, amiből kifolyólag a román sziguranca letartóztatott, de bizonyítékok hiányában szabadon engedett a ruhával, amit kaptam.

1940-ben a bécsi döntéskor a román hatóságok átadták a baloldali embereket a magyar hatóságoknak, mert egy pár nap múlva már megjelentek lakásomon és órák hosszat vallattak. Később, mikor Szabó Juliánna lebukott, engemet nem tudott bemártani, mert én csak közvetve érintkeztem vele, nem személyesen, Májer Jánosnén keresztül és ő csak azokat köpte, akiket személyesen ismert. Azonban engem is a többi testvérekkel elvittek volna, de akkor katona voltam és nem kaptak meg. Az ügyemet a katonai eljárás szerint lefolytatták, de mivel terhelő adatokat nem tudtak ellenem felhozni, és -- mivel a bajtársaim jó véleménnyel voltak irántam, akiktől féltem azok a kórházban voltak és így véleményt nem mondhattak, --tovább dolgoztam. Minden nap a magyar sziguranca ellenőrzése alatt voltam és személyesen megfenyegettek többször, hogy fel fognak akasztani...

Kopacz Tamás könyvtárának néhány megmaradt példánya, a könyvkupac tetején lévő zászló borította koporsóját.Kopacz Tamás könyvtárának néhány megmaradt példánya, a könyvkupac tetején lévő zászló borította koporsóját.


Itt a feljegyzés megszakad, de azt bizton állíthatjuk, Kopacz Tamást nem akasztották fel a magyar sziguranca emberei. Sokáig taxisofőr volt, 1944-ben, Csíkszereda kiürítésekor nem menekült el, mint a város lakóinak ezrei, hanem helyben maradt, lelkesedéssel várta az orosz csapatok bevonulását. Rövid ideig városparancsnok, majd börtönigazgató lett, és amint régi politikai foglyoktól megtudtam, soha nem volt kegyetlenkedésekről híres. Haláláig hűséges kommunista maradt, koporsóját a párt zászlaja borította.
Kopacz Tamás ceruzával, piszkozatlapokra írt, befejezetlen önéletrajzát a család bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS