Sízős útleírás-pályázat: a Déli Kárpátok, Hargitafürdő és Büdösfürdő
2010. február 03. 15:43, utolsó frissítés: 2010. február 04. 14:55Három pályázó mesél hazai síző élményeiről, a jól bejáratott helyekről, a síléctörő pályákról és a Kárpokról.
Hazai és külföldi sízési lehetőségekről, árakról és kalandokról számoltak be olvasóink szövegben és képben a Columbia márkaképviselettel közösen kiírt nyereményjátékunk keretében.
>> A kiírás >>
A legjobb útleírás szerzője egy Columbia síkesztyűt nyer, a Dockyard képviselőiből álló zsűri február 8-án hirdet eredményt.
F. Sz.: Büdösfürdő
A régi, jól bejáratott helyek a kedvenced? Akkor a válasz: Büdösfürdő! Kolozsvártól 270-71 kilométerre található, de ha esetleg Csíkban vagy, akkor az 54-es úton (DC) kb 15 kilométer megtétele után a Hargita-gerincén megtalálhatod.
Pozitívumai a helynek, hogy viszonylag könnyen megközelíthető, és egy hétvégi kikapcsolódáshoz rendelkezésre áll potenciális 750 nyaraló, ami lehet 3-tól egész 5-6 szobás is. Ezek ára változó, ami azt jelenti, hogy egy szoba ára lehet egy éjszakára akár 15 lej is, de a maximum, amit elkérnek, az 30. A mellékelt kép szilveszterkor készült, és egy 6 szobás nyaralóban voltunk 4 éjszakát ami 17-ünknek került 900 lejbe és egy liter szilvapálinkába :)
A sízés-szánkózás az a 2009-es Gazdasági Válság (gévé) jegyében zajlik, (ami nagyon rugalmas)! Gyakorlatilag azt jelenti, hogy van egy 10-12 kilométeres sípálya ahol közlekednek autók is, a felvonó nemes egyszerüséggel egy vontató kötél amelyet ha szakszerüen fogsz akkor egész kényelmesen ki lehet jutni a pálya tetejére (ezt a "pálya teteje" helyszint te döntöd el a körülményeknek megfelelően).
Szórakozás! Büdösfürdőn csak egy ún. komplex található (ABC üzlet és kocsma), ami a nagyon szellemes KELETI nevet viseli. A helyre nem mondható, hogy a "szolgáltatás melegágya" , de minden kapható (mint egy jó boltban), a sör-forralt bor ára 2,5-3 lej között mozog, ping-pongozhattok a barátokkal 5 lej/órás áron, és ha a tulajdonos néni épp nem nézi a kedvenc szappanoperáját projektoron, akkor akár foci, hoki vagy egyéb meccset is megnézhetsz.
Az, hogy ki jár oda, az relatív változó, tekintettel arra, hogy Erdély egyik leghíresebb kénhidrogént tartalmazó gyógy-mofettái itt találhatók, az év legtöbb napjában nyugdíjasok, gyógyulni vágyók és szórakozni vágyó fiatalok vannak. Utóbbira jellemző inkább a szilveszter, május 1 és a júniusi szesszió vége.
Esetleg hátrány lehet, hogy a kaját azt magadnak kell megoldanod, és a hely autentikus mivoltából kiindulva viszonylag kevés nyaralóban van benti vécé. De szerintem így is nagyon király a hely!
Részletek a neten: https://www.budosfurdo.ro/
T. E.: Hargitafürdő
A számomra legérdekesebb sízős kép Hargitafürdőn készült, a Miklós pályán.
Hargitafürdő azért okés, mert 50 lejből egy jót lehet sízni és még egy forraltbor is belefér.
A társaság vegyes, gyerekes családoktól fiatal snowboardosokig mindenki megfordul arrafelé.
Amit ajánlok, az, hogy az új felszerelésed ne oda vidd kipróbálni, mert sok a kavics a pályán. A képen látható felszerelést béreltem, miután a saját lécem eltört egy nem kis kő miatt…
K. J.: Déli Kárpátok – sípályák a Bucegi-en
Aki gyerekkora óta sízik, ismeri az összes lehetséges helyet az országban, ahol ereszkedni lehet, legyen az extrán felszerelt pályakomplexum, avagy városszéli domboldal „kutyás”, „macskás” vagy csákányos felvonóval... vagy anélkül.
Legszebb – országon belüli – emlékeim a Déli Kárpátokhoz fűződnek, azon belül pedig Sinaia, Azuga, Buşteni és Predeal városaihoz. Szándékosan tettem Sinaiat az első helyre, ugyanis azt hiszem, azóta (2004, 2005) is az ottani „Carp” elnevezésű hagyományos értelemben sípályának nem nevezhető pálya a kedvencem.
A városból kabinos felvonók emeltek lélegzetelállító magasságba, fennséges látványt tárva szemünk elé. Ekkor még nem tudtuk, hogy az alattunk látható sziklás, erdőfoltos lejtők maga a Kárpok – mi így neveztük.
Ez a tábla, a „Cota 2000” felirattal a magasságot jelölte, nekünk viszont egyfajta gyülekezési pontot a nap végén. Ebből a pontból ugyanis három pálya is indult. A szülők inkább az enyhébb, jól kitaposott pályán ereszkedtek,
mi, fiatalok pedig az extrémebb Kárpok fele vettük az irányt. A “pálya” tetején egy tábla jelezte a lehetséges lavinaveszélyt, és hogy mindenki saját felelősségére ereszkedik, legalul pedig feltüntették az életmentők telefonszámát.
Vannak olyan részei a pályának, ahol nincs más lehetőség, be kell menni az erdőbe, természetesen síléccel a lábadon. Így megtörténhet, hogy szembejön egy-két faág, vagy felakadsz a hó alatt elrejtőző gyökerekben.
Mivel csak olykor jelenik meg egy-egy tábla, jelezve a lehetséges irányokat, ezért legjobb esetben is háromnegyed óra alatt lehet leérni a pálya aljába, viszont nem kell megijedni, eltévedni nem lehet, a lényeg, hogy folyamatosan lefele kell menni… előbb vagy utóbb leérsz a városba
Aki magasabb adrenalinra és izgalmakra vágyik, annak feltétlenül ki kell próbálnia a Kárpokat.
Természetesen van egy barátságosabb oldala is a hegynek, ahol turisták tömegei ereszkednek, forralt bort és teát szürcsölve napoznak a pályák aljában…
Közben pedig szól a manele. Páratlan élmény napsütéses, meleg időben. Viszont megtapasztaltuk mi már az ellenkezőjét is, amikor az orrunkig sem lehetett látni a ködben. Olyankor nem látod a pálya szélét, és nem érzed a sebességet.
Igen, azok a kis, sötét pöttyök emberek, akik beleolvadnak a fehérbe.
Akik a sízést kirándulással szeretnék egybekötni, azoknak ajánlatos ellátogatni a sinaiai Peleş kastélyba is.
Sízés után már nem sok energiánk maradt a városban kószálni, többnyire visszavonultunk a mi „kis kuckónkba” (lásd az alábbi képen), amelyet erre a hétre béreltünk ki. Sinaia tele van ilyen, és ehhez hasonló, turistáknak épített hazikókkal, amelyet elég barátságos áron ki is adnak. Sajnos az árakról nem sokat tudok, de nyilván azóta változtak az ottani árak is.
Többnyire kétágyas szobákban voltunk, a gyermekek és a szülők külön emeleten. Csakis! Az étkezést is többnyire otthon oldottuk meg, reggeli után hátizsákba pakoltunk teát, szendvicset és házicsokit, esténként pedig hatalmas vacsorákat főztünk... feltéve ha addig ki nem dőltünk a fáradtságtól.
A modern világ gyermekei számára szinte elképzelhetetlen egy egész hetet internet nélkül eltölteni, így hát egy alkalommal meggyőztük a szülőket, hogy maradjanak velünk a városban, míg mi internetezünk. Akkoriban az egyetlen hely, ahol Sinaian internetkávézó működött, egy ötcsillagos szálloda aljába épített cukrászda volt... Különösen örvendtek, amikor végigcammogtunk a síbakancsban a csillogóra fényezett padlócsempén.
Mivel Romániában nem sűrűn vannak a nyugatiakhoz hasonlóan kiépített pályakomplexumok, ezért azoknak, akik szeretnek több pályát is kipróbálni a síkirándulás alkalmával, tanácsos más városba, településbe utazni ennek érdekében. És, ami pozitívumnak minősül, ezen a vidéken a települések szorosan egymás mellett helyezkednek el, ezért nem kell több órás utat megtenni egyik sípályától a másikig. Mi például minden nap máshova mentünk sízni.
A Carpok után Azugán van a környék leghosszabb sípályája, 2300 méter hosszú, piros nehézségű pálya.
Amikor mi ott voltunk, sajnos nem volt lekezelve a pálya, talán, mert hétköznap volt, ez kissé megnehezítette az ereszkedést és rontott is az élményen.
A pálya tetejébe, ahol már a fák is meggondolják, hogy nőjjenek, vagy sem kétszemélyes székes felvonó visz, több, mint 17 percen keresztül.
Ajánlatos jóóóól felöltözni, és felkészülni a tetőn süvítő jeges szélre.
A pálya melletti lejtő különös kedvenc a hóban játszani, bukfencezni kívánó, vagy éppen hóangyalkát készítő gyerekeknek.
Szintén egy másik nap Bustenibe utaztunk, mely nem feltétlenül a felejthetetlen sípályáiról híres, de a környéken járva vétek lenne kihagyni a Babele és Szfinx kőzetek megtekintését. Ráadásul tiszta időben el lehet látni egész a Fogarasi havasokig.
Predeal, bár Románia szinten nagy becsben van tartva, számomra csak a zsúfolt, és ráadásul gyenge “receptes” pályák körébe tartozik. Azért receptes, mert ereszkedés közben nyugodtan meg lehet beszélni az ételrecepteket is-akár.
Ott jártunkkor mi is inkább beültünk egy étterembe, és bekanalaztunk egy nagy tányér csorbát.
Ezek a sípályák általában hétvégén telnek meg többnyire külföldről és a közeli nagyvárosokból érkező turistákkal. Sokan csak a friss levegő miatt utaznak oda, beülnek a székbe, és körbemennek párszor a felvonón, gyönyörködnek a tájban. Mások miccset sütnek a pálya aljában. De szerveznek sítáborokat is, sőt versenyeket is elsősorban síiskolás gyerekek számára.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!