2019. február 20. szerdaÁlmos
-3°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Csibi Magor: politikusból lett barlanglakó

Balázsi-Pál Előd kérdezett:Balázsi-Pál Előd 2010. január 21. 14:55, utolsó frissítés: 14:58

Milyen 3 hónapig lemondani az elektromos áramról, az autóról, repülőről, a húsról, a meleg vízről és shoppingolásról? Interjú.



A csíkszeredai Csibi Magor a BBTE diákszervezetének vezetőjeként, majd a PNL ifjúsági szervezetének élén szerzett ismertséget, 2007-2009 között liberális EP-képviselőként az egészséges életmóddal és környezetvédelemmel foglalkozott. Mandátuma lejárta után létrehozta a Think Outside the Box környezetvédelmi-életmód projektet a Hotnews.ro portálon.

Most a három hónapig futó The Caveman Project kedvéért lemondott az elektromos áramról, az autóról és repülőről, a húsról, a meleg vízről és a shoppingolásról.


A Caveman projekt mindenkinek mást jelent: környezettudatos életmódot, egészséges életvitelt, spórolást. Számodra miben áll a projekt lényege?

– Elég nehéz lenne egy mondatban összefoglalni a lényegét. Habár sokan azt hiszik, nem csak a környezetvédelemről szól ez a program. Tulajdonképpen azt próbálom meg sokak számára szemléltetni, hogy nem vagyunk épp annyira szabadok, mint gondolnánk. Nemcsak azért, mert elkezdtünk elfelejteni élni, hanem azért is, mert az általunk épített társadalomban vagy elfogadjuk, amit a civilizáció kínál, vagy sértődötten visszavonulunk belőle.

A projekt azt szemléltetné, hogy ilyen megszorításokkal is, ennyi korlát között is lehet másként választani. Lehet öntudatosabban élni, oda lehet figyelni jobban is a hétköznapi választásainkra, és meg tudjuk változtatni bizonyos mértékben a társadalmat, ha kellőképpen eltökéltek vagyunk. A legfontosabb üzenet tehát az lenne, hogy gondolkodjunk és ne éljünk úgy, ahogy az élet távirányítója erre minket utasít.


Mennyire összeegyeztethető ez a napi munkáddal?

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyen. Nem egyszerű bizonyos szabályokat betartani, és amellett normálisan élni. Nem könnyű minden reggel piacozni, üzleteket keresni, autó nélkül közlekedni és még hatékony is lenni. De szerintem hozzá fogok szokni ehhez is.



Az EP-ben olyan témákkal foglalkoztál, amelyek kapcsolódnak ehhez a projekthez is. Az elméleti megközelítéshez képest miben új ez a mostani, gyakorlati megközelítés? Mit tudsz felhasználni a korábbi tapasztalataidból?

– Bizonyos értelemben a két dolog teljesen különböző. A parlamentben csak az észérvekre hallgattam, viszont most azt tapasztalom, hogy az érvek és az elvek elvesznek a hétköznapok valóságában. Hiába hozol jó rendelkezéseket, amiben esetleg hiszel is, ha ezeket senki nem alkalmazza, vagy amiket mindenki kijátszik. Például a parlamentben nem támogattam a termékek eredetét feltüntető címkét, mert azt mondtam, hogy ez sok esetben nehezen értelmezhető, negatívan befolyásolja a szabad versenyt stb. Most, amikor látom, hogy a piac legnagyobb játékosai, akik a legetikusabbak kellene hogy legyenek, az elsők, akik ezeket a szabályokat rosszul alkalmazzák, valószínűleg jobban támogatnám a kis helyi termelőket ezzel az intézkedéssel.



Mi a legnagyobb kihívás, feladat számodra ebben a projektben? Mi az, amitől a legjobban tartasz/tartottál?

– Az elején a hideg tusolás és a vegetarianizmus volt a két nagy próbakő. Ma sokkal inkább a hűtőszekrény hiánya jelenti a legnagyobb problémát. Viszont ez a hiány megtanít arra, hogy csak annyit vásároljak, amennyit megeszem helyben. Így frissebb a kajám, nem tékozlok, ugyanakkor többet járok ki vásárolni is. Szinte minden negatívnak tűnő megpróbáltatás megmutatja idővel a pozitív oldalát is.


Kezdtek már automatizmussá válni az új "szokásaid", vagy még mindig teljesen tudatosan kell csinálj mindent, ami új?

– Ez a projektben a legjobb. Felébreszti az emberben a tudatosságot. Nem egyszerű olyan szokásokat legyőzni, amelyeket gyermekkorom óta gyakorlok. Nehéz papírszalvéta nélkül enni, szappan nélkül mosni kezet, nem ráállni a mozgólépcsőre stb. Viszont minden tudatos döntés után van egy kis jóérzés. A lelkiismeret jutalmaz.



Az evidens, hogy az elsődleges célod a projekttel az emberek elgondolkodtatása. A bejegyzéseidhez érkezett kommentek alapján ez mennyire jött be?

– Az elején sokan vicceltek a projekttel, sokan gúnyolták. Úgy érzem, hogy az emberek nem hitték el, hogy bele merek vágni. Mostanra már egyre jobb az interakció. Egyre konstruktívabbak a kommentárok, rengeteg gyakorlati megoldást javasolnak, és biztatnak. Sokan követik a projektet, egyre nagyobb a sajtó odafigyelése is, így ezt arra használom, hogy reális problémákat vitassunk meg. Eddig az elképzelésem bevált. Remélem, így megy ez a jövőben is.


Elképzelhető, hogy lesznek követőid. Mit tanácsolsz számukra?

– Azt, hogy ha követnek, tegyék ésszerűbben, mint én. Én azért kezelem ilyen extrémen a projektet, hogy felhívjam a figyelmet bizonyos dolgokra. A követőimnek csak annyi dolga lenne, hogy ésszerűsítsék jobban az életmódjukat és tegyenek olyan változtatásokat életükben, ami fenntartható. Ehhez jó útmutató lehet a projektem is.



A kommenteket olvasva feltűnő, hogy mennyi embert emlékeztet a Caveman projekt a kommunista időkre. Azon kívül, hogy a kommunizmusban kényszer, most pedig tudatos választás lemondani bizonyos dolgokról, miben fogható meg a helyzetek különbözősége?

– Bizonyos mértékben valóban nosztalgiaértéke van a projektnek. Viszont pont a választás szabadsága adja a különbözőséget. Mindig ott van ebben a projektben a csábítás. Ott a meleg vizes csap, ott a konnektor, a mozgólépcső, a lift. Akkor viszont volt egy boldog tudatlanság, legalábbis számomra. Nem tudtam, mit veszítek, így csak arra emlékszem, amit nyertem. Nekem abból a korszakból leginkább az emberek közelsége maradt meg, pont az, ami most a legjobban hiányzik.


Három hónap sok idő. Kibírod?

– Nem teljesen. Lesznek botlások, mert ember vagyok. Nem túlélési projektet indítottam, hanem demonstratívat. Így néha én tévedek, néha meg a körülmények limitálnak. A lényeg inkább az, hogy elhatároztam, hogy végigcsinálom úgy, hogy őszinte is legyek a folyamatban.



Mi lesz a projekt lejárta után? Mi az az új szokás, amit már most biztos, hogy megtartasz?

– A projekt nem fog lejárni. De ez még meglepetés. Viszont a hideg vizes zuhany már kezdett egyre jobban tetszeni, szeretek házi termékeket vásárolni, saját joghurtot készíteni, nem használni autót. De erről inkább három hónap múlva.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS