2019. aug. 25. vasárnapLajos
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Közlekedési teszt: versenyt futottunk magunkkal

összeállította: Dunai László 2009. szeptember 08. 14:01, utolsó frissítés: 2009. szeptember 09. 11:05

Egy autós, egy biciklis, egy görkoris, egy gyalogos és egy busszal utazó munkatársunk szállt harcba az elsőségért.


Útvonal: Șoimului utca (Hajnal negyed) - Kolozsvári Állami Magyar Színház



Időpont: 17:30

Szabályok: csak egy van, a közlekedési szabályokat betartva kell az útvonalat megtenni

Cél: a leghamarabb megtenni a kijelölt távot. Mindegyik közlekedési eszköznek megvan az előnye, illetve a hátránya: a gyalogos például rövidebb távot kell megtegyen, de a busz gyorsabban megteszi a kicsivel hosszabb utat.

Közlekedési eszközök: autó, busz, bicikli, görkori és láb

Csoportkép az indulás előtt (balról-jobbra): Sipike, Melinda, Ildi, Előd és ott hátul az autóban Szaki. Én (Laci) fotóztamCsoportkép az indulás előtt (balról-jobbra): Sipike, Melinda, Ildi, Előd és ott hátul az autóban Szaki. Én (Laci) fotóztam



Sipike (bicikli)

Az a tapasztalatom, hogy belvárosban, csúcsforgalomban a bicikli bármikor gyorsabb mint az autóbusz, ellenben talán egy hajszállal lassabb, mint az autó. Igaz, egyszer egy 10 kilométeres távon sikerült lenyomni az autózó családom, de az nem ér, mert néhányszor látványosan megszegtem a KRESZ-t.

Itt hajtott be SipiItt hajtott be Sipi


A közlekedési kísérletünk előtt a kollégákkal megegyeztünk, hogy betartjuk a közlekedési szabályokat; ez valamivel lassított, hiszen rendes, hétköznapi biciklizéskor hajlamos vagyok rugalmasan értelmezni a KRESZ-t. Én egyoldalúan alkalmazok olyan progresszív, Nyugaton rég bevett szokásokat, mint például kétirányú biciklizés egyirányú utcán, pirosnál jobbra fordulás, a zebrán való átkelés stb.

Sipike az autó nyomábanSipike az autó nyomában


Persze teljesen szabályosan most sem sikerült közlekednem: egy 50 méter hosszúságú szakaszon, a Majális utcai bicikliúton a forgalommal szembe mentem. Mielőtt megköveznétek, el kell mondanom, hogy a Majális utca első szakaszán a forgalom ugyan egyirányú, de az egyirányú bicikliutat hatalmas hülyeségnek tartom akkor, amikor amúgy is kevés a biciklisek számára elkülönített sáv.

A teszt kezdetén amúgy teljesen biztos voltam benne, hogy győzni fogok: a Majális utcán ugyan elhagy az autó, azonban a belvárosi araszolgatásban a bicikli egyértelműen gyorsabb. Elég egy közepes dugó, hogy a bicikli kerüljön ki győztesen. A dugókért drukkolva lefele a Majális utcán már fogalmaztam a győzelmi beszédem: a biciklinél szuperebb városi közlekedési eszköz nincs a világon, együtt megmentjük a világot, halál a dugókra és a légszennyezésre, flower power meg minden. De hát nem így lett.

Sipike gyors volt, alig lehetett lefotózniSipike gyors volt, alig lehetett lefotózni


Melinda (busz)

Bár a jegy is a kezemben volt, erős kételyeim voltak afelől, hogy busszal lehet a leggyorsabban eljutni a Hajnal negyedből a magyar színházig. Ezt az érzésemet az is tetézte, hogy Sipike fogadkozott, mindenkit megelőz.

A szerkesztőség utcájának a sarkáig Előddel ballagtunk. Rendre elhagyott bennünket a biciklin Sipike, az autós stáb és Ildi a görkorival. Az előzéseket egy pár fotóval dokumentáltuk, majd elbúcsúztunk egymástól. Irány a buszmegálló.

Melindának még erre is volt idejeMelindának még erre is volt ideje


Alighogy a megálló a látómezőmbe került, rohannom kellett az érkező busz felé, mivel elhatároztam, hogy nem várok újabb 35-öst, mert akkor a többiek szinte biztos, előttem érnek célba. Szerencsére a buszsofőr rendes volt, megvárta, míg felkapaszkodom.

A buszvezetőA buszvezető


Igencsak furcsállták az utasok, hogy kattintgatok. A buszsofőrt is az optika célkeresztjébe vettem: külön említést érdemel, mert bevárt a megállóban.

A busz hat perc alatt robogott le velem a központba. A Széchenyi térről ismét gyalogolnom kell két utcahossznyit.

Melinda futott a busz után, így a kép is kicsit homályos lettMelinda futott a busz után, így a kép is kicsit homályos lett


Ejnye, éppen akkor érkeztem a stoplámpához, amikor pirosra váltott. Aki gyakran kel át a Széchenyi tér sarkától a Malom utca sarkáig, az tudhatja, rém sokat kell ácsingózni az átjárónál, míg ismét zöldre vált a lámpa.

A piros elvett pár percet Melinda menetidejéből isA piros elvett pár percet Melinda menetidejéből is


A Malom utcától már csak kőhajításnyira van a Magyar Opera. Izgalmas volt bevenni a kanyart, és nyugtázni, hogy bár Sipike is ott volt, azért mégsem ő ért elsőnek célba.

Ildi (görkori)

Ildi boldogan indul elIldi boldogan indul el


Az összes ismerősöm, aki tud görkorizni, megállapította, hogy őrült vagyok, amiért képes voltam görkorival lejönni a Majális utcán. Igazuk volt, mert egy 12%-os meredekségű, hosszú és forgalmas utcán legurulni szerintem már extrém sportnak számít. Tulajdonképpen csak az út egynegyedét tettem meg görkorcsolyával. Miután elfogytak a póznák, amikbe kapaszkodva lassíthattam, kénytelen voltam lehúzni a göriket és a kezemben lóbálva őket mezítlab araszolni lefelé.

Ildi még görkorikkal a lábánIldi még görkorikkal a lábán


Mondanom sem kell, majdnem mindenkinek mosolyra húzódott a szája. Titokban reménykedtem, hogy a harmadik helyen fogok végezni az autó és a bicikli után, de így azzal vigasztalom magam, hogy egy vízszintes(ebb) terepen dobogós lettem volna!

Itt már túl meredekItt már túl meredek



Laci (autó)

Ketten Szakival nagyon simán leértünk, arra számítottunk, hogy az első háromban végzünk. Több forgatókönyvet is felvázoltunk: 1. az autó lesz a leggyorsabb, szerencsénk lesz és Sipike a biciklijével nem ér le hamar, és Ildi a görkorijával sem lesz olyan gyors, mint mi. 2. Sipike nagyon gyorsan leér, így másodikok leszünk, Ildi pedig harmadik lesz. 3. Sipike is és Ildi is megelőz minket. De nem így lett, és nyertünk.



Előd (gyalog)

17:30 Elsőnek fordulok ki a kapun, Melinda egy lépéssel lemaradva, a többiek eszközfüggők, nem megy egyből az indulás. Húsz méteren keresztül vezetek, aztán Ildi lehagy, majd a bicikli és az autó is elhúz mellettünk. A sarkon elválunk, én lefele indulok a Repcsin (Majális utca), Melinda meg fel, a buszmegálló felé. A kanyarban még épp látom Ildit.

17.38 Másfél cigarettányi idő telik el eseménytelenül. Baktatok lefele, semmi akadály, a környék egyre ismerősebb (RMDSZ-székház, majd botanikus kert), de egyszercsak meglátom Ildit, egy villanyoszlopba kapaszkodva. Hopp, most már egy kerítésbe kapaszkodik. Aha, a lépcsők nem kedveznek a görkorinak. Utolérem, mielőtt elhagynánk a botanikus kert bejáratát.

Előd, miután leelőzte IldikótElőd, miután leelőzte Ildikót


17.44 Az első stoplámpa, a Majális és a Petőfi utca sarkán, 40 másodpercet várok, közben többször is neki akarok lódulni, mivel gyér a forgalom. De megegyeztünk, hogy betartjuk a közlekedési szabályokat.

17.46 Szerencsém van, a Béke téren még épp elkapom a zöldet.

17.47 Jobbra a város legjobb kebabozója (Döner Maxx), balra turkáló, hogy lehet ezt kibírni?

17.48 A polgármesteri hivatal mellett vagyok, ezt a zöldet is elkaptam.

17.50 Már látom a többieket, csak az autó és a bicikli ért be. Meglesz a harmadik hely!

Előd vár, közben fotóz, még csak az autós csapat és Sipike várja: itt még a harmadik helyen állElőd vár, közben fotóz, még csak az autós csapat és Sipike várja: itt még a harmadik helyen áll


17.51 Nem érem el a zöldet. Az út másik oldalán ott a célom, már csak néhány másodperc, és ott leszek.

17.52 Még mindig piros. Hátranézek, és meglátom Ildit. Még csak most ért be az utcába, nagyon messze van, nincs ahogy elérje az ÉN zöldemet.

Ildi jön, Előd meg kénytelen várniIldi jön, Előd meg kénytelen várni


17.53 De van. Együtt várunk. És mire visszafordulok, HÉ! honnan bukkant fel Melinda? Ez nem lehet igaz!

17.54 Zöld, de igazából már mindegy. A görkorit csak futva tudnám lehagyni, de az meg tilos, így minden veszve. Szégyent hoztam a gyalogosok becsületére. Pedig csak egy percen múlt a dobogós helyezés.

Mire zöldre váltott a lámpa, már mindenki megérkezett
<br />
Mire zöldre váltott a lámpa, már mindenki megérkezett

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS